Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

2 + DOLOfiJOfi. Szerzői jog. nietve 10% tantiémet. Ezen körülményeknek és különösen annak Szinmü elő- figyelembevétele mellett, hogy G. J. érintett bohózatának egyes eloadásának adásai után 1843-tól kezdve sem a Nemzeti színháztól, sem MagyarJ°ga ország egyéb színházaitól tantiémet nem húzott, a vélelem amellett harczol, hogy G. J. ezen bohózatának előadási jogát véglegesen a Nemzeti szinházra ruházta át, annál is inkább, mert Náday Ferencz vallomása szerint ezt (a darabot a Nemzeti színház igazgatósaga mindenkor jogmentesnek tekintette. Ezzel a vélelemmel szemben az ellenkezőnek, vagyis annak bizonyítása, hogy az előadási jog átruházása nem véglegesen, hanem bizonyos jogfentartás mellett történt, a felpereseket terhelte. Minthogy azonban felperesek ennek a körülménynek a bizonyítását meg sem kísérelték; minthogy másrészt a per adataiból kétségtelen, hogy G. J.-nek ezt a bohózatát a Nemzeti színház hozzájárulásával Magyarország összes színpadai szabadon előadhatták: ennélfogva a kérdéses bohózatra nézve megállapítható, hogy az még az 1884: XVI. t.-cz. életbelépte előtt jogosan előadott színműnek tekintetett és mint ilyen az idézett t.-cz. 78. §-a értelmében annak a törvénynek hatályba lépte után is jogosan előadható. Mindezeknél fogva az elsőbirósági ítélet felebbezett részének megváltoztatásával felpereseket keresetükkel egészben elutasítani kellett (903. jan. 8. 8969/902.). Zenemű 21017. Budapesti tsz.: N. F. tanú vallomásából igajogosulatlan zolva lőn, hogy alperes czég a felperes által szerzett és a keresethez áruba bocsá-k-, B. a. csatolt «Árpád-indulónak» a tanúnál felperes által rendelt fása. három másolatát vette meg tanutói, és a nem kifogásolt •/. a. számlák szerint 1897 augusztus és szeptember folyamán bocsátotta forgalomba. Az áruba adott példányok tehát nem a törvény tilalma ellenére készült másolatok lévén, alperessel szemben a szerzői jog bitorlását és illetve az 1884 : XVI. t.-cz. 23. §-án alapuló kártérítési kötelezettséget megállapítani nem lehetett és pedig annál kevésbbé, mert felperes azt sem tudta bizonyítani, hogy alperes a kérdéses indulót 1896 folyamán, tehát mielőtt a másolással N. F.-et saját beismerése szerint is megbízta, már árusította, mert L. 0. és 0. tanuk e részben nyilatkozni nem tudtak (901. szept. 19. 14925.). — Budapesti tábla: Hhagyja indokaiból és azért, mert a felperes által hivatkozott tanuk vallomásával nem vehető bizonyítottnak, hogy alperes czég N. F.-től megvett három példányon felül több példányt áruba bocsátott (902. márcz. 24. 8895/901.). — C u r i a: Alperes beismerte ugyan, hogy a felperes által szerzett «Arpád-induló» másolatának három példányát a szerző beleegyezése nélkül üzletében eladta, de azzal védekezett, hogy ez által felperes szerzői joga meg nem sértetett, mert a kérdéses másolatokat maga a szerző rendelte meg, a másolatok felett pedig a másoló szabadon rendelkezhetett; hogy gépi többszörözés nem történt, de különben is felperes jogait B. F. és társa czégre átruházta és igy kereseti joggal sem bir. Tekintve azonban, hogy alperes nem is állította, hogy a kérdéses példányok eladása felperesnek a B. czéggel kötött szerződése létrejötte után történt, ez tehát felperes kereseti jogát meg nem szüntette, de alperes nem is a B.-féle kiadás másolatait adván el, a közte és a B.-czég közt fennállónak vitatott szerződés ezekre nem alkalmazható; tekintve továbbá, hogy az 1884: XVI. t.-cz. 5. §-a értelmében a jogosulatlan forgalombahelyezés már egymagában is a szerzői jog bitorlását képezi és ez irányban, különösen figyelemmel alperes üzletének minőségére és arra is,' hogy alperes a szerző személyéről tudomással bírt, teljesen közömbös nem-