Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

CSŐDTÖRVÉNY. 417 törvénypont alapján sem lehetett helyt adni azért, mivel felperes 1881: XVIL alperes tagadásával szemben nem bizonyította azt a döntő tényt, hogy H. F. közadós a fizetéseit már 1900. jan. 3-án valóban meg- 27 §• 2. p. szüntette volna. A válaszhoz H. L K. L. 1. és M. alatt csatolt Megtámadás hirlap-példányokban foglalt közleményekkel és a válasziratban kinált Perfőesküvel ugyanis a felperesre nézve legkedvezőbb esetben is csak az a körülmény volna bizonyítottnak tekinthető, hogy a H. A. és fiai czég fizetéseit már 1900. decz. végén megszüntette, de egymagából ebből a tényből még nem következik, hogy ennek a közkereseti társaságnak a tagja, H. F., is már ugyanakkor megszüntette volna a fizetéseit. A kereskedelmi törvény 97. §-ának és a csődtörvény 251. §-ának abból a rendelkezéséből, mely szerint a közkereseti társaság hitelezői csőd esetében első sóban a társaság vagyonából nyernek kielégítést, az egyes tagok magánvagyonából pedig a társaság hitelezői követeléseiknek csak ama részére igényelhetnek kielégítést, mely a társasági vagyonból ki nem kerül, továbbá a csődtörvény 249. §-ának abból a rendelkezéséből, mely szerint a közkereseti társaság ellen elrendelt csőd esetében a társasági tagok ellen a csőd csak akkor rendelhető el, ha az kéretik és a kereskedelmi csődnyitás esete a tagokkal szemben is fenforog, vagyis ha a csődtörvényben is igazoltatik, hogy fizetéseiket a tagok is megszüntették, önként folyik, hogy az, miszerint vala- ^TKtT^ mely közkereseti társaság fizetéseit megszüntette /ÍX^ZP% és a társasággal szemben a kereskedelmi csőd esete f3 fenforog, nem vonja maga után szükségképpen a tagok, mint magánszemélyek fizetésének megszűnte- v tését. Egymagában abból a körülményből tehát, hogy a H. A. fia czég a fizetéseit megszüntette, annál kevésbé vonható le az a következtetés, hogy ennek folytán a társaság tagja, H. F., is megszüntette volna a fizetéseit, mivel felperesnek az alperes által tagadott s különben sem bizonyított azt az állítását, hogy H. F. öszszes magánvagyonát a társaság tulajdonába és rendelkezése alá bocsátotta és igy neki külön vagyona egyáltalán nem volt, a keresethez A) Tj alatt csatolt telekkönyvi kivonatok, és igy felperesnek saját bizonyítékai megczáfolják, mert ezekből a telekkönyvi kivonatokból kitűnik, hogy azok az ingatlanok is, melyekre alperes a zálogjogot bekebeleztette, nem a közkereseti társaságnak, hanem a nevezett czégtagnak nyilvánkönyvi tulajdonát képezték. Felperesnek a válasziratban kinált főesküvel bizonyítani kivánt az az állítása pedig, hogy a hitelezőknek 1899. decz. 30-án tartott értekezletén alperes is részt vett és ott nem csak a czégnek, hanem H. F.-nak is moratóriumot adott, döntő stilylyal már csak azért sem birhat, mivel ez a hitelezői értekezlet nem 1899. deczember 30-án, hanem felperesnek saját bizonyítékai szerint 1900. június 4-én délután és ekként a megtámadás tárgyává tett zálogjog szerzésének időpontját követő napon történt, ilindezek alapján felperest keresetével el kellett utasítani (902. decz. 29. 1708.). — Curia: Helybenhagyja (904. márcz. 16. 476.). 25647. Budapestitábla: A kir. C. 56. sz. teljes-ülési hatá- 27. §. 3. p. rozatának indokolásában kimondatott, hogy aa a biztosítás, melyet hite- Közadós joglező valamely lejárt váltó, adóslevél vagy könyvkivonat alapján követelcselekményéés erre nézve a-csődtörvény 27. §-ának 3- pontjában megjelölt \é\-nekmegtámaságos időben a telekkönyvi rendtartás 88. §. értelmében kiesz- dása. közölt zálogjogi előjegyzés utján, s ekként nem valamely a válságos idő előtt keletkezett szerződés, vagy anyagi jogi törvény rendelkeMárku*. Felsőbíróságaink elvi határ. XV. 27