Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

418 CSŐDTÖRVÉNY. 1881: XVII. zése alapján szerez, mint csupán az alaki jog intézkedésein alapuló, t--cz- a csődtörv. 27- §- ának 3. pontja alapján is megtámadható. A csőd27. §. 3. p. törv. 27- §. 3. pontjának rendelkezései szerint pedig a csődhiteleKözadós y'o^-zőkkel szemben érvénytelenné a közadósnak az a jogi cselekménye, cselekményé- me\y által a csődnyitási kérvény beadása, illetőleg a fizetések megnek megtá- S7/üjitetése után valamelyik hitelezőjének olyan biztosítást vagy kimadasa. e]égitést ad, melyhez annak általában, vagy akkor még joga nem volt, ha csak a hitelező oly tényeket nem igazol, melyekből jogszerűen következtethető, hogy ő a jogi cselekmény idejekor a csődnyitási kérvény beadásáról, illetve a fizetések megszüntetéséről nem tudott. Felperes keresete tehát már a est. 27. §. 3. pontja alapján megáll, ha elfogadható, hogy felperes kimutatta akár azt, hogy a csődnyitási kérvény benyújtása, akár a fizetések megszüntetése után szerezte meg alperes lejárt váltókövetelésének biztosítására a tlkvi rendtartás 88. §- rendelkezése, vagyis nem az anyagi jog intézkedése alapján közadós ingatlanaira a zálogjogot, melynek a csődhitelezők irányában való érvénytelenítését a kereset szorgalmazza. A tényállás e részben a következő: Nem vitás, hogy midőn alperes követelésének biztosítása czéljából a zálogjognak a közadós ingatlanaira leendő előjegyzéseért s illetve a rangsorozat feljegyzéseért folyamodott ebben az időben a P—i papírgyár r. t- és A. V. hitelezők részéről a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszékhez 1900. január 7-én csődnyitás elrendelése iránt benyújtott kérvény folytán a csőd elrendelésének kérdéseben tárgyalás volt folyamatban, azt pedig, hogy ez a kérvény csak azért nem vezetett a csőd elrendelésére, mivel utóbb közadós ellen F. 'S- bécsi czég részéről 1900. évi május hó 4-én benyújtott kérvény alapján a csőd megnyittatván, az 1900. évi január hó 7-én benyújtott csődnyitási kérvény tárgyát vesztette, valóul kell elfogadni azért, mivel alperes felperesnek ezeket illető s az elsőbiróság által beszerzett csődnyitási végzés felett megtartott észrevételezés során felhozott tényállításának valóságát tagadni elmulasztotta. Minthogy pedig a csődtörvény 27§-ának 3. pontja nem értelmezhető máskép, mint csak ugy, hogy oly esetben, amidőn a korábban benyújtott csődnyitási kérvény csak azért nem vezethetett a csőd megnyitására, mert a csőd egy más hitelezőnek, esetleg magának a közadósnak később benyújtott kérvén nyére elrendeltetett, a válságos időszakok kiszámításánál már a korábbi csődkérvény benyújtásának időpontja az irányadó, a fenforgó esetben annak a kérdésnek az elbírálásánál, hogy a megtámadott biztosítás alperes által a csődtörvény 27. §• o) pontjában meghatározott válságos időben szereztetett-3, az 1900. január 7-én érkezett csődnyitási kérvény benyújtásának idejét kell irányadóul elfogadni. Ha pedig ez így áll, alperessel szemben a megtámadási jog már az imént jelzett kérvényre való tekintettel érvényesül, mivel alperes arra nézve, hogy az 1900. január 7-én iktatott csődkérvény benyújtásáról tudomása nem volt, nemcsak mi bizonyítékot nem szolgáltatott, de a pernek nem vitás adatai által éppen az nyert bizonyítást, hogy ő zálogjogának előjegyzése tárgyában a telekkönyvi hatósághoz intézett kérvényének benyújtásakor a szóban forgó körülményről igenis tudott. De még ha a válságos idő kiszámításánál a 2168/900. sz. csődkérvény benyújtásának időpontja irányadóul nem vétethetnék is, bizonyítást nyert a keresettel érvényesített megtámadásnak az a további alapja is, hogy alperes a csődhitelezőkkel szemben érvénytelenittetni kivánt zálogjogát a közadós fizetéseinek megszüntetése után szerezte. Fenforog pedig ez alap azért, mert közadós W. E- ugy a H. A. fiai