Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

416 CSŐDTÖRVÉNY. 1881:XVII. biztosítást készpénzben adni nem köteles és mert a t.-cz. felperes csődtömeggondnok azt sem mutatta ki, hogy a csődnek 27. §. 2. p. 1902. évi április hó 12-én történt elrendelése előtt négy hónappal Fizetések korábban vezetett biztositasi végrehajtás, a melyet keresetével megmegszunte- táma(j> 0jyan körülmények között foganatosíttatott, hogy annak a ' közadós részéről való puszta eltűrése egymagában véve már bizonyítaná a közadós részéről fizetései megszüntetését és az alperesnek erről való tudomását. Nem is állítja a felperes, hogy a közadós ellen, ki a nem vitás tényállás szerint üzletét a biztosítási végrehajtás foganatosítása előtt néhány héttel kezdte meg, már előzőleg végrehajtást vezettek volna és nem tette vitássá azt sem, hogy alperes a megtámadott biztosítási végrehajtást veszély kimutatása nélkül a végrehajtási törvény 224. §-a 2. bekezdése alapján eszközölte ki, sem azt, hogy a közadós ellen a legelső kielégítési végrehajtást fcsak 1902. február 3-án rendelték el. Alperesnek vitássá nem tett abból az előadásából pedig, hogy a közadós ingóinak egy részét, melyekre nézve zálogjogától utóbb elállott, csak 1902. márczius 18-án foglaltatta le, kitűnik az is, hogy alperes 1901. deczember 11-én a közadósnak nem az összes vagyonát foglalta le és a felperes azt sem állítja, hogy a biztosítási végrehajtás a lefoglalt tárgyakra a szoros zár alkalmazásával foganatosíttatott volna. Egymagában abban a tényben tehát, hogy a közadós a foglalásnak ellene való foganatosítását eltűrte, tekintve, hogy arra nézve hi* ányzik minden adat, hogy a foglalás a közadóst kereskedelmi üzletének folytatásában is megakadályozta, a közadós anyagi romlásának oly jele nem nyilvánul, mely fizetéseinek megszüntetésével egyjelentőségü lenne. Ezek szerint a csődtörvény 27. §-a 2. pontjában megállapított feltételek fenn nem forogván stb. (903. szept. 30. 90.). — Curia: Helybenhagyja (904. jan. 13. 1568/903.). Megtámadási 25646. B u d a p e s t i, t á b 1 a: A keresethez A) és F) alatt csatolt per. nem kifogásolt telekkönyvi kivonatok szerint alp. a H. N. közadós és neje által 1885. július 1-én és 1888. június 26-án kiállított két rendbeli nyilatkozat alapján 8,000 korona kölcsöntőke s. j. erejéig 1902. január 3-án zálogjogot kebeleztetett be a H. N.-nak és nejének tulajdonát képező ingatlanokra. Felperes tömeggondnok PIÍIP zálogjogoknak a közadós H. N. tulajdonát képező ingatlanokra, illetőleg ingatlan jutalékokra történt bekebelezését támadta meg azon , az alapon, hogy a fizetésképtelenségről a zálogjog megszerzésének időpontjában tudomással birt. Nem alapos ugyan alp.-nek az a kifogása, hogy ez a bekebelezés tekintettel arra, hogy alp.-nek a biztosításhoz való igénye a Válságos idő előtt több mint 10 évvel keletkezett szerződésen alapszik, ez idő szerint már meg nem támadható; mert ez körülmény csak a csődtörvény 27. §. 3. pontjára alapított megtámadásnál bírna 'jelentőséggel. Még ha az a válságos idő alatt támadásnál birna jelentőséggel. A jelenlegi esetben azonban, a mikor a megtámadás nem erre, hanem arra van alapítva, hogy közadós a zálogjog szerzésének időpontjában már fizetéseit megszüntette s alperesnek erről a biztosítás elfogadásakor tudomása volt, — ez a körülmény döntő sulylyal nem bír, mivel » a csődtörvény 27. §.-nak 2. pontjára alapított megtámadásnál nem taz a döntő, hogy a hitelezőnek a biztosításhoz való joga mi,kor keletkezett, hanem az, hogy a biztosítást tényleg mikor szerezte meg. Mindazonáltal a megtámadásnak adott esetiben az utóbb felhívott