Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

408 VÁLTÓTÖRVÉNY. lyosnak és a felvett óvás a visszkereset fentartására alkalmasnak nem tekinthető. Ehhez képest a felebbező III. és V. rendű alpere­seknek a B) alatti óvás szabálytalan voltára alapitott kifogását a tábla alaposnak találta s a mennyiben a felperes szabályszerű óvás hiányában visszkeresetét az alperesek mint forgatók irányában a váltótörvény 41. §. értelmében elvesztette: a tszék itéletének e részben való megváltoztatásával a felperest keresetével ez alperesek irányában elutasította (903. decz. 21. 3799. ). — Curia: Helyben­hagyja. Annak megjegyzésével, hogy csak a felébbe­zéshez csatolt, de az első bíróságnál elő nem fordult helyettesitésihieghatalmazás az 1881. 59. t. -cz. 29. §-'a értelmé1 ben figyelembe nem jöhet: — nem osztja ugyan a Curia a másodbiróság ítéletének indokai­ban kifejezést nyert azt a jogi álláspontot, hogy azintézeti ügyész csak abban az esetben teljesítheti az illető pénzintézet nevében óvás felvétellére vo­natkozó váltójogi cselekményeket, ha arra magá­ból az óvásból kitűnő általános vagy különös meg­bízást nyert; -— nem osztja pedig azért, mivel az intézeti ügyész már ennél a minőségénél fogva Jogo­sítva van az illető óvatoló közeget az óvásban meg­nevezett váltóbirtokos részére való óvás felvéte­lére megkeresni, mégis a másodbiróság Ítéletét a benne felhozott egyéb indokok alapján annál inkább helyben kellett hagyni; mert a felperes nem is állítja, hogy az óvásban meg­nevezett Duchon János ügyvédsegéd az intézet tiszti ügyészének oly segédje lenne, a ki az ügyvéd­rendtartás 15. §-ában megjelölt ügyvédjelöltek közé tartoznék s a ki mint ilyen az intézeti ügyésznek helyettese lehetne, sőt felperes válasziratában maga adta elő, hogy az ő segédjének az óvás felvé­tele körüli eljárásánál sem az intézet által kiállí­tott ügyvédi {meghatalmazásra, sem főnökétől he­lyettesítési megbízásra szüksége nem volt (904. jun. 1. 297. ). 25631. C u r i a: A váltótörv. 104. §-a értelmében váltónyilatkoza­tok, melyek névaláírás helyett keresztvonással vagy más kézjegygyei eszközöltetnek, váltójogi hatálylyal rendszerint nem bírnak. Az alsóbiró­ságok felp. tanúinak vallomása alapján helyesen állapították meg azt a tényt, hogy az írástudatlan alperes nevét B. Cseda irta a kereseti váltóra és hogy a névírás előtt előforduló keresztvonást az alperes vezette a váltóra. Minthogy pedig a sajátkezű névaláírás helyett a 104. §. 2. bekezdésében érintett, itt fenn nem forgó eset kivételével kézjegygyei tett váltónyilatkozat alakilag hiányos; minthogy továbbá ezt az alaki hiányt a névírásnak a váltóra meghatalmazás alapján eszközölt vezetése nem pótolhatja, sőt a kézjegy a meghatalmazási viszonyt egyenesen kizárja, mert a néviró arról tanúskodik, hogy a kézjegy valósággal attól származik, kinek neve mellé helyeztetett s igy a néviró mint tanú és nem mint meghatalmazott szerepel: ezekhez képest mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával fel­peres keresetével elutasítandó volt (901. okt. 15. 374. ). 25632. Curia: A kereseti váltó megtekintéséből nyilvánvaló, hogy az elfogadói névaláírás után kézjegy tétetett. Minthogy pedig az elsőbiróság ítéletének indokolásában helyesen kifejtettek szerint a kézjegygyei eszközölt (váltó) aláírás rendszerint érvénytelen és mint­(876: XXVII. t.-cz. 102. §. Bemutatás fizetés végeit intézeti ügyész helyet­tese által. 104. §. Meghatalma­zott aláírása.

Next

/
Thumbnails
Contents