Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

VÁLTÓTÖRVÉNY. 465 az a kijelentése, hogy miután a váltón Kóródy József is rajta van és pedig mint egyenes adós, nála foglaljanak és ne az alperesnél, a ki a váltón csak jótálló minőségben szerepel, — az aláirás b e ö s ra e*résének nyilván nem, hanem csak az alperesnél való foglalás megakadályozását czélzó egyszerű érvelésnek tekintendő. Kóródy József tanúnak a kifogásolt váltóaláirás valódiságát erősítő egyedül álló vallomása pedig azért nem lehet meggyőző, mert e tanút, mint a kereseti váltó elfogadóját, értékének felkezelőjét s mint elmarasztalt egyenes váltóadóst e per kimenetele a legközelebbről érinti s ez okból vallomása aggálytalannak egyáltalán nem tekinthető. Minthogy pedig a kifogásolt váltói névaláírásnak az alperes kétségtelen névaláírásaihoz való hasonlóságát és az erre alapított szakértői véleményt a tábla a Kóródy József tanú vallomásával egybekapcsoltan sem fogadhatja el elegendő alapnak a valódiság kérdésének föltétlen eldöntésére, — és minthogy a felperes ebben a kérdésben saját kijelentése szerint esküt nem tehet: annálfogva az aláírás valódiságának kérdése s ezzel összefüggésben az alperes elmarasztalást, s illetve a kereset elutasítása az alperesnek a perrendtartás 172. §. d) pontja értelmében megítélt eskü letételének esélyeitől volt függővé teendő. — Curia: Helybenhagyja (904. jun. 3. 1520/903.). 25625. Curia: A rendéivényes és az intézvényezett között, a váltónak ez utóbbi által történt elfogadása alapján önálló, az intézvényezettnek a kibocsátóhoz való viszonyától független váltójogi kötelem létesül: következéskép a rendelvényes, aki a váltót a rendelvényre nézve kitöltve kapta, a váltót váltói uton szerezte meg. Helyes tehát a kir. táblának az a jogi álláspontja, hogy az alperesek a kibocsátóval fennálló viszonyukra alapított kifogásuknak a felperessel, mint a kereseti váltó rendelvényes ével szemben való érvényesithetése végett a felpere? jóhiszeműsége esetén azt tartoztak volna bizonyítani, hogy a felp. a kereseti váltót a kibocsátótól a rendelvényre nézve kitöltetlenül kapta, ezt azonban az alperesek nem is állították, azt az állításukat pedig, hogy a felperes rosszhiszemű váltóbirtokos, az alperesek nem bizonyították; mert az alperesek által •/• alatt, a felperes által pedig 2. és 3. alatt csatolt levelekből nyilvánvaló ugyan, hogy a felperes tudta, hogy a kereseti váltó áruváltó, hogy tehát K. H. kibocsátó a váltóért az alperesknek árut tartozott szolgáltatni; azonban magában véve ez a körülmény még nem eredményezi a felp. rosszhiszeműségét, ami csak abban az esetben forogna fenn, ha a felperes a váltó megszerzésekor azt is tudta volna, hogy K. H. a váltó értékét, az árut, az alpereseknek nem szolgáltatta. A kir. tábla ítélete ez okokból hagyatott helyben (902. október 22. 1529.). 25626. Budapesti tábla: Alperesnek azt a kifogását, hogy a kereseti váltó, a váltó elj.-ra nem alkalmas, mert azon az eredetileg kitüntetett lejárat ideje 1902. máj. 15. volt és így a lejárat ideje előbbi, mint a váltó kelte, 1902. máj. 31. és hogy felp. nem volt jogosítva önhatalmúlag a lejárat idejét 1902. jun. 15-re kiigazítani, figyelembe venni nem lehetett, — mert alperes kifogásaiban azt adta elő, hogy a kereseti váltót a kelet és Jejárat idejének kitöltése nélkül adta át felperesnek; azt pedig felperes nem is állította, hogy felperessel a lejárat tekintetében bármi megállapodás jött volna létre, mert a váltó birtokosa a vt. 93. §-a érteim, megál93. §. Kifogások. RosszhiszeműségTéves kitöltés.