Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

404 VÁLTÓTÖRVÉNY. 25623. Curia: A felp. beismeri, hogy a kereseti váltót a kér­déses ingatlanok vételára fejében adták az alp. -ek K. Albert és fsai­nak:, köztük Jelp. -nek is és beismerte azt is, hogy nevezett társai a váltót neki, felp. -nek engedték át; minthogy a felp. a keresse ti váltót a nevezett K, Alberti és társaitól nem váltójogi átru­házás utján szerezte, és minthogy a fentiekből megállajjitha­tólag felperes 'a kereseti váltót részben a nevezett K. Albert s tsai részben saját jogán perli, ő nem tekinthető ^al­peres ékkel szemben oly hárma dik jóhiszemű személy­nek, akivel szemben alperesek az alapügyletből me­rített kifogásaikat nem érvényesíthetnék. Minthogy üedisr az elsőbiróság Ítéletének megfelelő indokolása alapján helyesen állapította meg azt, hogy a kereseti váltót az alperesek csak a meg­vett ingatlanok vételárának biztosítására adták K. Albert és társainak s hogy ezek a váltót a bekebelezhető okmány kiállítása és az ingatla­nok tehermentesítése előtt nem perelhetik: az elsőbiróság helyesen utasította el felperest keresetével, stb. (904. márcz. 28. 956. ). 25624. Kassai tábla: A tábla az első biróság ítéletét meg­változtatja s arra az esetre, ha Szabó István, kifogásoló alp. esküt tesz arra, hogy: a keresethez csatolt és Heő^Bábán 1902. évi jan. hó 5-én 1500 koronáról kiállított váltón levő «Szabó István» for­gatói névaláírást sem maga nem irta, sem mást nevének a vál­tóra írásával meg nem bízott, a 11461/902. számú sommás vég­zést Szabó István alperesre vonatkozó részében hatályon kivül he­lyezi, az emez alperes ellen indított váltókeresetével a felperest elutasítja s ugyanőt végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy a neve­zett alperesnek 129 korona 60 fillér per- és 21 korona 30 fillér felebbezési költséget 3 nap alatt megfizessen. A kereseti váltó ki­bocsájtcjárak Kóródy Józsefné szül. Papp Máriának az a tanúvallo­mása, hogy ő nem tudja, vájjon Szabó István kifogásoló alperes a kereseti váltót előtte, t. i. a tanú előttié irta alá, mégis az al­peres névaláírását valódinak ismeri fel, mint egy nem szakértő tanúnak indokolás nélküli puszta véleménye — a kifogásolt váltói névaláírás valódiságának bizo­nyítása szempontjából sulylyal egyáltalán nem bír. Ugyancsak minden bizonyító erőt nélkülöz a D) alatti községi bizo­nyítvány és az azt kiállító s tanukként kihallgatott Molnár Lajos községi bírónak és Molnár József hitesnek vallomása, mert ezek egybevetéséből csak annyi állapitható meg, hogy az alperes egy Kó­ródy József által felmutatott ismeretlen összegű váltón lévő névalá­írásának valóságát a nevezett községi elöljárók előtt beismerte, arra a döntő kérdésre azonban, hogy Kóródy József — a kivel szemben a kifogásoló alperes a 10341/902 és 7819/902 v. számú iratok tanu­sága szerint más váltókon is jótállóként (kibocsátó, forgató) szerepei — épen a kereseti váltót mutatta volna fel a jelzett alkalommal, a nevezett tanuk vallomásából és a D) alatti tartalmából a leg­távolabbi következtetés sem vonható. A kereseti váltó alapján elren­delt biztosítási végrehajtás alkalmával közbenjárt Kohn Emil tanú­vallomásából szintén nem vonható következtetés a kifogásolt név­aláírás valódiságára, mert e tanú határozottan azt vallotta, hogy Szabó István alperes a biztosítási végrehajtás foganatostiásakor ki­jelentette, hogy a peres váltót nem irta alá s később az eredeti váltó felmutatása után sem mondotta, hogy az az ő aláírása, tehát bíróságon kivüli beösmerő nyilatkozatot nem tett a tanú előtt, — ezzel szemben pedig az alperesnek a tanú előtt tett 876: XXVII. t. -cz. 93. §. Kifogások. Rosszhisze­műség.

Next

/
Thumbnails
Contents