Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

DOLOGJOG. 19 vitás a felek között, hogy a bérleményt magában foglalt ház tulaj- Kisajátítás, donjoga fele részben illette meg a bérbeadó Zs. L.-t, annak másik A kisajátítás felére pedig csak holtiglani haszonélvezeti joga volt. Az, hogy e jellege. bérleti szerződéshez a többi tulajdonostársak és pedig a kiskorúak részéről az illetékes gyámhatóság, akár Zs. L. életében, akár halála után utólag hozzájárultak volna, bizonyítva nem lett, tehát meg nem állapitható. Mindebből azonban nem vonható le az a következtetés, a mit az alperes vitat, hogy t. i. az Ej alatti szerződés eredetileg érvénytelen. Mert valamely ingatlan tulajdonának a közössége nem zárja ki azt, hogy az egyik társtulajdonos az egész ingatlanra nézve érvényes szerződést köthessen s a tulajdonostársak későbbi hozzájárulásának a hiánya sem fosztja meg érvényességétől az egyébként érvényesen létrejött szerződést. Kétségtelen, hogy az ilyen szerződés hatálya az abban részt nem vett többi tulajdonostársakra nem terjed ki, magára a szerződő tulajdonostársra azonban egész terjedelmében hatályos s azzal a kötelezettséggel jár, hogy tulajdonostársaitól a szerződés teljesítéséhez szükséges beleegyezést a szerződött tulajdonostárs kieszközölni tartozik, mert ellenkező esetben a teljesítés meghiúsítása miatt a másik szerződő félre származó kárért felelős. Ezek után, minthogy nem is vitás, hogy az érvényes jogügylet keletkezésének általános kellékei, nevezetesen a szerződő felek jog- és cselekvőképessége, akaratuknak kellő módon és alakban nyilvánítása s a jogügylet tárgyának a jogi lehetősége a fenforgó esetben mind meg vannak: meg kellett állapítani, hogy az E) alatti szerződés érvényes s az alperesre, mint a néhai Zs. L. jogutódjára kötelező. A mi már most a további tényállást illeti: nem vitás a felek között, hogy a bérleményt magában foglalt IV. ker. városház-utezai 4. számú házat a fővárosi közmunkák tanácsa az eskütéri hid építése folytán elrendelt szabályozás czéljára kisajátította; hogy a kisajátító közmunkatanács az E) alatti bérleti szerződés 1. pontja szerint 1901. évi május hó 1-én lejáró bérletet a felperesnek felmondotta s a felperes kénytelen volt a bérleményt a szerződés 8-ik évében a 93/4. évi szerződési időtartam lejárta előtt 2 évvel, 1899. május 1-én elhagyni. Ekként a felmondásnak a bérleti idő előtt megtörténte megállapíthatóan, perdöntő kérdés az, hogy a fehnondó közmunkatanács a bérbeadó jogutódának tekinthető-e, minthogy igenlő esetben alperes, mint a bérbeadó örököse, az E) alatti 6. pontjában az időelőtti felmondás tényéhez fűződő 10.000 forint kötbérért felelős. Az E) alatti 6. pontjának szövege ugyanis nem hagy fent kétséget az iránt, hogy a bérbeadó Zs. L. vagy elhalta esetén az örökösei csak a saját maguk és a jogutódaik szerződésszegéseért tartoznak felélősséggel. Az E) alatti most idézett pontjában foglalt s egymás mellé helyezett «jogutódai» illetve «örökösel> szavak, íhyilván megkülönböztetést foglalnak magukban annak a kifejezésére, hogy a bérbeadó személyében való változásnak a bérbeadó Zs. L. életében, vagy pedig a halála után áll be. Az előbbi eset, vagyis a bérbeadó személyében való változásnak a bérbeadó Zs. L. életében beállta élők közötti jogügylettel, az utóbbi eset pedig öröklés által következik be. Az élők közötti jogutódlás által létesült, a melylyel az életbe lévő szerződő félnek vagyis a jogelődnek a helyébe egy harmadik személy, a jogutód lép. Az érvényes jogügylet keletkezésének lényeges feltétele a jogügyletben résztvevő felek szabad, önkéntes, minden kényszertől ment akaratelhatározása és nyilvánítása. A kisajátítás, a mely az egyén t ü 1 a j d o n j o9*