Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)
20 DOLOG JO(J. Kisajátítás gának a közérdek szempontjából kényszerítő tőrzi kisajátítása é n y n y e 1 való korlátozása, illetőleg megszüntefelíege. tése, az élők között iogutódlás előidézésére^ alka/1mas jogügyletnek nem tekinthető. Nem pedig azért, mert a kisajátítás maga, annak elhatározása és megtörténte a kisajátítást szenvedő tulajdonos akaratától teljesen függetlenül, sőt annak akarata ellenére, következik be, ki van tehát zárva annak a lehetősége, hogy a kisajátítást szenvedő tulajdonos a tulajdonjoggal együtt elhárítsa a, kisajátítóra az őt terhelő kötelezettségeket és nincs egyéb joga, csak az, hogy a kisajátítás tárgyáért teljes kártérítést követelhet. Nyilvánvaló ezekből, hogy a kisajátítás j o gutódlást nem teremt s a kisajátító nem lépvén a kisajátítást szenvedő helyébe, annak nem lesz jogutóda; ezért a kisajátítást szenvedő a kisajátító tényéért felelősséggel nem tartozhat. Ezeknél fogva az alperes mint bérbeadó Zs. L. örököse, a főváros közmunkák tanácsa által eszközölt felmondásért felelősséggel nem tartozik s ez a felmondás, minthogy nem a bérbeadótól, vagy annak a jogutódától ered, a kötbért a felperes javára esedékessé nem teszi. Kizárja az alperesnek kötbérben marasztalását a kötbér jogi természete is. A kötbér ugyanis a szerződós biztosítását czélzó kikötés arra való, hogy az egyik félnek megtérítésül szolgáljon abban a reá nézve hátrányos esetben, ha a szerződés a másik fél cselekménye vagy mulasztása miatt nem teljesíthető, az adott esetben aí fent kifejezetteknnél fogva Zs. L.-nak illetőleg örökösének az alperesnek ilyen szerződést sértő cselekményéről vagy mulasztásról nem lehet szó. Mert Zs. L. az ingatlant nem önként ic genitette el, hanem az tőle kisajátítás utján elvétetett. Tulajdonjogának megszűnése tehát, a mely reá nézve a szerződés további teljesítését lehetetlenné tette, nem az ő akaratából származó cselekményből ered. De nem lehet szó mulasztásról sem, mert hiszen Zs. L.-nak az 1881 : XLI. t.-cz. 10. §-a rendelkezésénél fogva módjában sem állott a bérbeadó kötelezettségeit a közmunkatanácsra áthárítani. Végre nem kötelezhető kötbér fizetésére az alperes az idézett törvény 28., 29. §-ai alapján sem. Mert az idézett szakaszok kártalanításról rendelkeznek, de nem adnak jogot a kisajátítást szenvedő bérbeadónak arra, hogy e kártalanításra kötelezett kisajátítótól az ennek tudta és hozzájárulása nélkül, harmadik személyek által megszabott összegű kötbért követelhessen. Ebből pedig okszerüleg következik, hogy a bérlő sem követelheti a kisajátítást szenvedő bérbeadótól kötbér megtérítését. Mindezeknél fogva a felperest kötbérre irányuló keresetével el kellett utasítani. — Budapesti tábla: Az elsőbiróság felebbezett Ítéletét helyben kellett hagyni az abban felhozott indokokból és azért; mert az 1881 : XLI. t.-cz. 28. §-ának második bekezdése értelmében a bérleti jog külön kártalanítás tárgyát csak akkor képezi, ha az a kisajátított ingatlanra telekkönyvi bekebelezéssel biztosíttatott, minthogy pedig a felperes bérleti joga a kisajátított házra bekebelezve nem volt, az alperes jogelődét nem terheli mulasztás a tekintetben, hogy a 3. •/. alatti kisajátítási illeték, illetve kártalanítási egyezség alkalmával a felperes bérleti jogát érvényesíteni és kártalanittatni meg nem kísérelte; mert továbbá a felperes keresetét kizárólag a kötbér megfizetésére irányozván, az a kérdés, hogy a felperes igényei a felhívott törvényszakasz első bekezdése értelmében a kártalanítási öszszeget illetve s annak kamatait mily mérvben terhelhetik s azokból
