Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

12 DOLOGJOG. Tulajdon. 21000. Zilahi törvényszék: Figyelemmel arra, hogy íft. A tulajdon és id. B. S. tanuk egybehangzólag azt igazolják, hogy alperes férj ével bizonyítása, és gyermekeivel együtt a ... foglalt összes ingatlanokat azok akkori nyilvánkönyvi tulajdonosa M. J.-tól megvásárolták, s azokat vevők azóta a tagosítás rendén történt végleges bevezetésig, ezen időtol kezdve pedig a belsőségek és külsőségek helyett kiosztott birtokrészleteset birtokukban tartják, figyelemmel arra, hogy e tanuk vallomása megdöntve nem lett, a kir. törvényszék ezen két hitelt érdemlő tanú vallomásával is támogatott adásvevési szerződés által bizonyítottnak éé ebből folyólag megállapíthatónak találta azt, hogy alperes: férje és gyermekeivel együtt a felsorolt összes ingatlan, tehát a jelenleg felperes nyilvánkönyvi tulajdonául bejegyzett és pertárgyát képező ingatlanokat tulajdoni joggal megszerezte és azokat, illetve azok egy része helyett, a tagosítás rendén kiosztott területeket alperes fiaival együtt birtokában tartja. A... ingatlanok az 1897. évi november hó 16-án M. J. örököseivel kötött szerződés alapján (6404/97. szám alatt) a felperesek telekkönyvi tulajdonául jegyeztettek ugyan be: s igy azon jogelvnél fogva, hogy a korlátlan telekkönyvi tulajdonos a tulajdonaként kitüntetett ingatlan birtoklását követelni jogosítva van, felperesek jogosítottaknak volnának ugyan tekinthetők arra, hogy a telekkönyvi tulajdonokul bejegyzett részletek birtoklása iránti jogaikat a tényleges birtokossal szemben érvényesítsék, ugy de figyelemmel arra, hogy felperesek alperessel egy községben laknak, s igy maguknak a vétel idejében a kereseti ingatlanok birtoklási viszonyaival tájékozást szerezhettek; figyelemmel arra, hogy felperesek alperes részéről abban az irányban felajánlott főesküt, hogy ők az alperes birtoklásáról tudomással nem birtak, el nem fogadták; figyelemmel alrra, hogy fel sem tehető, miképp felperesek, mint vevők, a birtoklási viszonyok mellett, de sőt anélkül is a vételt megelőzőleg a telekkönyv állása iránt maguknak tájékozást nem szereztek volna, a telekkönyv és az abban foglalt bejegyzések alapjául szolgáló okiratok betekintéséből pedig tudomást szerezhettek alperes s társainak a kereseti ingatlan részletekre vonatkozó jogszerzéséről; mindezen adatok egybevetése és mérlegelése alapján megállapíthatónak találja a kir. törvényszék azt, miképp felperesek arról, hogy a kereseti ingatlanrészleteket alperes társaival együtt birtokában tartja, és hogy birtoklásuk érvényes tulajdonjogszerzés czimén alapszik, tudomással birtak, és igy őket a kereseti ingatlanok jóhiszemű megszerzőinek nem tekintheti. Minthogy pedig jogszabályt képez az, hogy a korlátlan telekkönyvi tulajdonos a tulajdonaként kitüntetett ingatlan birtoklását, mint a tulajdonjog folyományát követelni csak abban az esetben jogosult, ha a tulajdonjog megszerzésénél jóhiszemülegjártei, felpereseknek' a kereseti ingatlanokra vonatkozó tulajdonjogszerzése körüli jóhiszeműségük pedig — a már fent előadottak szerint — megczáfoltnak tekinthető, a törvényszék felpereseknek a kereseti ingatlan birtoklásához való jogát a telekkönyvi kitüntetés daczára is megállapíthatónak nem találta. De nem találta a kir. törvényszék megállapíthatónak alperesnek a kereseti ingatlanok kizárólagos tulajdonához való jogát sem, mert az e tekintetben támasztott viszonkeresetének alapjául szolgáló szerződésből az tűnik ki hogy azon ingatlanokat nem egyedül, hanem férjével és gyermekeivel együtt szerezte meg, a tulajdonjog tehát őt csakis vevőtársaival együtt illetheti, minthogy pedig vevőtársai perben nem állanak, sem ezek részéről tulajdonjogának kizárólagos-