Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

DOLOGJOG. 1 \ alapján történhetik, ez nem zárja ki azt, hogy valaki ilyen betét- TulaJdonkönyvecskére, mely korlátlan átruházás tárgyát képezi, a tulajáo-Postatakaréknossal kötött, de a takarékpénztárnál be nem jelentett átruházásig712^77 *^ jogügylet alapján ahhoz való tulajdonjogát birói Ítélettel érvénye-jtraházása sitse, mely esetben a betétkönyvecskének az uj tulajdonos személyére való átruházása, vagy az arra elhelyezett pénznek felvétele a postatakarékpénztárnál a jogerős Ítélet alapján történhetik (903. jan. 7. 63.). 20999. Curia: Alperesek a sommás eljárási törv. 185. §. ?^Elfdas a tupontjára alapított felülvizsgálati kérelmükben azt panaszolják, hogy a f^ntcirtásúval felebbezési bíróság megtámadott ítélete által megsértette azt a jogszabályt, a melynél fogva ugyanazon dologra egy időben zálogjogot és tulajdonjogot érvényesíteni nem lehet; minthogy pedig felperes czég az általa tulajdonjogi alapon igényelt benzin-locDmobilra maga is végrehajtást vezetett, ez által kifejezett akaratnyilvánítás nélkül is, tulajdonjog által hallgatag elállott. Ez a panasz megállható alappal nem bir. Ugyanis az elsőbiróságnak a felebbezési bíróság által is elfogadott Ítéleti tényállása szerint az iratokhoz G) alatt eredetben mellékelt megrendelő jegy: tartalma való, e megrendelő jegy szerint pedig felperes czég a kérdéses locomobilt azzal a kikötéssel adta el a végrehajtást szenvedőnek, hogy az az eladó czégnek mindaddig kizárólagos tulajdonát képezi, mig annak vételára teljesen kifizetve nincsen. A tulajdonjog fentartásával kötött ily adásvételi szerződésnél a tulajdonjog átháramlásának a bekövetkezése a vételár teljes lefizetésétől függ, s addig, mig ez a feltétel be nem következik, a vevő birtokába adott dologra a tulajdonjog átruházásának a hatálya be nem következik. Minthogy pedig a felebbezési bíróság Ítéletének tényállása szerint a vételár a vevő végrehajtást szenvedő részéről eddig meg nem fizettetett, a felebbezési bíróság nem sértett jogszabályt, midőn a kérdéses locomobilt felperes tulajdonaként a foglalás alól feloldotta, illetve annak időközben történt elárvereztetése következtében felperest feljogosította arra, hogy az elárverezett locomobilt helyettesítő vételár kiutalását kérhesse. Igaz ugyan, hogy a tényállás szerint felperes czég a vevőt a vételár iránt beperelte, a kérdéses locomobilra maga is végrehajtást vezetett, és azt lefoglaltatta, azonban eme ténye által tulajdonjogáról lemondó ttnak vagy elállottnak nem tekinthető; mert a jogtól való elállásról vagy lemondásiról csak ott lehet szó, a hol az erre irányuló akarat vagy világos szavakkal, vagy minden kétséget kizáró tényekkel van kifejezve, ilyennek megtörténte pedig meg nem állapíttatott, maga a vételár megfizetése iránt indított per, s a behajtás iránt foganatosított végrehajtás a tulajdonról való lemondást, vagy a tulajdonjog megszűnését nem eredményezi, mivel ezekkel ép az van kifejezve, hogy az eladó szerződésbeli jogához ragaszkodva azt követeli, hogy a vevő a feltételt, melyhez a tulajdonjog megszerzése köttetett, teljesítse, és mert különben is felperes czégnek az a joga, hogy a vételárt perelhesse és végrehajtás utján behajthassa, a G) alattiban kifejezetten ki is köttetett és pedig nem akkép, hogy eme jog érvényesítése esetében a tulajdonjog fentartása iránti rendelkezés hatályát veszítené. (Hasonló értelemben határozott a Curia I. G. 597 868. — 903. jan. 20. G. 439 '902.).