Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

292 KERESKEDELMI TÖRVÉNY. mTtörven ékokon pedig: alperes mint a D. és N. czég tulajdonosa van fel1875: XXXví'l intetve. Továbbá, mert V. A. vallomása szerint ő a C) alatt csat _cz 'tolt borítékokban czimére érkezett árumintákat sértetlenül átadta^ K. 24 Í> S.-nak az utóbbinak vallomása szerint, a V. A. által átadott áruCzégbitorlásim^n^on alkalmazott papirboriték egy részének nyomtatott szövege perben a (<D- és N.» czéget is tartalmazta. E mellett alperes beismerte, viszontkeresethogy a C) alatt csatolt borítékban 1901. évi június 3-án az üzletéből küldettek áruminták V. A.-nak. Végül, mert az áruminták átadása és elküldése az üzlet folytatásához tartozik s a «D. és N.» czég az árumintákon létező boritékok nyomatott szövege szerint nem az áruk megjelölésére, vagyis nem védjegy gyanánt szolgál, hanem az áruminták eredetének megjelölése végett használtatik, így tehát tekintettel arra, hogy a kereskedelmi törvény 10. értelmében a czég azon név, mely alatt a kereskedő üzletét folytatja s melyet aláírásul használ, a DL) és DII.) alatt csatolt s ezekhez vagy a C) alatt csatoltakhoz hasonló boritéklapoknak az üzleti felek részére átadása és elküldése által a D. és N. czég használtatott s ennélfogva a fentebb felsorolt tények a D. és N. czég jogosulatlan használatát, vagyis a czég bitorlását magukban foglalják. Nem tesz különbséget e tekintetben, hogy a D. és N. czéget feltüntető boritéklapokkal ellátott áruminták kiszolgáltatásánál és elküldésénél maga alperes, vagy valamely alkalmazottja járt-e el, továbbá, hogy az ilyen 'boritéklapokkal ellátott áruminták kiszolgáltatása vagy elküldése, alperes tilalma ellenére, vagy tévedésből történt-e és hogy a boritéklapok nyomatott részének lefelé fordítása és a mintákat a boritéklappal egybefoglaló kapocs alkalmazása folytán a boritéklapok szövegét csak a kapocs felszakítása mellett lehetett-e olvasni. Mert a midőn alperes alkalmazottja üzleti teendői körében az árumintákat kiszolgáltatta vagy elküldötte, nyilván valólag alperes megbízottja gyanánt járt el, az ő tényei tehát magának' alperesnek, mint megbízónak tényeivel egy tekintet alá esnek s igy alperes nem hivatkozhatik sikerrel arra sem, hogy megbízottja a megbízás teljesítésénél az ő utasításait figyelmen kívül hagyta, továbbá, mert magán a czégbitorlás tényén sem a netán fenforgó tévedés, sem az a körülmény nem változtat, hogy a boritéklapoknak a jogosulatlanul használt czéget tartalmazó szövege csak a boritéklapot a mintákkal egybefoglaló kapocs felszakítása mellett olvasható. Mindezek folytán alperest a kereskedelmi törvény 24. §. alapján a K. és N., helyesen D. és N. czég használatától annyiszor, a mennyiszer kiszabandó különbeni 500 korona pénzbírság terhe alatt el kellett tiltani. A mi felperesnek a D. és N. iránt alperes által emelt viszontkeresetét illeti, nincs alapja felperes azon nézetének, hogy a czégbitorlás miatt indított perekben viszonkeresetnek helye nem lehet, mert a perrendtartásban megállapított előfeltételek mellett alperes az ilyen perekben is élhet viszionkeresettel. A viszontkereset érdemét tekintve, nem szolgálhat alapul felperesnek a D. és N. czég használatától való eltiltásra az a körülmény, hogy felperes a 14 •/. alatt csatolt körlevelében felemiitette, hogy a D. és N. czégből kilépett. Mert a körlevélnek ez a tartalma esetleg ellentétben lehet a B) alattiban foglalt azon megállapodással, hogy a felek egyikének sem áll jogában bármily nyomtatványon megemlíteni, hogy az említett czégnek tagja volt. Azonban ennek felemlítése a D. és N. czégnek, mint ilyennek az üzlet folytatásánál emlitése a D. és N. czégnek, mint ilyennek, az üzlet folytatásánál ia felperest a többször emiitett czég használatától az alperes ellen