Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

DOLOGJOG. 9 előtt kizárva nem volt, miután a mederre és partra anélkül is volt Tulajdon, tulajdon szerezhető, hogy az a parti birtokkal kapcsolatban állott A halászat volna. A peres felek közt nem vitás az, de a felperesek által bemuta- Joga. tott földkönyv is bizonyítja, hogy a Szeremle községben még a vízjogi törvény életbeléptetése előtt végrehajtott úrbéri rendezés és tagositás alkalmával, az alperes érseki uradalom tulajdonába jutott a 3,649. térképi számmal megjelölt Sugovica fele-, — íélreismerhetlen kapcsolatban azzal a jogi ténynyel, hogy az alperesi uradalom, mint volt földesúr, a Sugovica vizében a halászati jogot magának fentartotta, de mindenesetre olyan tulajdonul, mely a földkönyv, illetve a rendezési munkálatok alapján jogot biztosit alperes érseki uradalomnak a szóban forgó mederre. Habár tehát itt vételi, "tagy ehhez hasonló magánjogi czimről szó sem lehet, mivel ez a felperesek és az alperes közötti viszonyban ki volt zárva, de el kell fogadni a törvényben emiitett magánjogi czimnek az úrbéri rendezés és tagositás alkalmával történt megállapításokat, vagyis azt a jogalkotó birói egyességet és határozatot, mely szerint a volt jobbágyok illetménye kiadatott és annak helye és fekvése kijelöltetett, egyszersmind pedig a volt földesurakat illető terület meghatároztatott. Igaz, hogy a földkönyvi kivonatban csak a fél Sugovicáról van szó, közelebbi meghatározása nélkül annak, hogy ez a folyam jobb, vagy azon bal fele, melynek partján az alperesi földek elterülnek, de mivel azt felperesek nem állítják, hogy nekik a Sugovica bármely része kiadatott, el kell fogadni, hogy a szóban forgó fél Sugovica nem lehet más, mint a folyam azon fele, mely a bal part mentén terül el, ahol a felperesek illetőségei kiosztattak, mert a Sugovica másik, vagyis jobbparti fele a szeremlei rendezés körébe a földkönyv adatai be nem vonatott s ezt felperesek se állítják, minélfogva el kell fogadni azt az állítást, hogy a Sugovicának azért adatott ki csak a fele az alperesi uradalomnak, mert ugyanezen víz másik fele, az átelleni parton fekvő birtoka után alperest illeti. Eszerint a peres félmeder tulajdonosa az alperes lévén, illetve azt még a törvény életbeléptetése előtt magánjogi czimnek tekintendő egyesség alapján végrehajtott úrbéri rendezés utján megszerezvén, a medernek tulajdonjogával kapcsolatos általa gyakorolt halászati jogot az 1888 : XIX. t.-cz. 3. §-a értelmében bejelenteni nem tartozott s e bejelentésre nem is volt oka, mivel akkor, mikor a bejelentés ideje volt, a volt úrbéresek vitássá nem tették alperesnek szóban forgó jogát, következőleg e jogot alperes mint medertulajdonos a bejelentés elmulasztása miatt az idézett törvény 6. §-ában foglalt rendelkezés folytán el sem veszíthette, s ez a jog a parti birtok alapján felpereseket nem illetheti, mert a parti birtokkal a mellette elterülő meder sem az úrbéri rendezés folytán, sem az 1885. évi XXIII. t.-cz. 4. §-a alapján nem vált a felperesek tulajdonává, minthogy arra a most idézett törvény 5. §-nak harmadik bekezdése értelmében alperes még a törvény életbeléptetése előtt szerzett tulajdonjogot, s ezzel a meder a parti birtoktól már akkor elkülönittetett. Ezek alapján tehát mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával felpereseket keresetükkel elutasítani, a perköltséget azonban a per körülményeinél és az Ítéletek különbözőségénél fogva kölcsönösen megszüntetni kellett (902. okt. 21. 4298.). 20997. Budapesti tábla: Az 1888:XIX. t.-cz. L §-ában általános szabályként kimondatott az, hogy a halászati jog, amely az ősiség eltörlése előtt mint a nemesi birtokkal kapcsolatban álló földesúri jog gyakoroltatott, a földtulajdon elválaszthatatlan tartozéka és