Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

268 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁSVégrendeleti végrendelete a törvény eme kellékének meg nem felel, minthogy a, öröklés, tanuk az örökös személyére nézve ellenmondó vallomást teszneK. Szóbeli vég- Ugyanis az egyik két tanú azt állítja, hogy örökhagyó szóbeli végrendelet, rendeletében vagyonát atyja és testvéreire hagyta, ellenben a másik két tanú azt állitja, hogy örökhagyó vagyonát testvéreinek hagyta s hogy atyját örökösnek meg nem nevezte; e szerint a tanuk vallomása a Végrendelet lényeges pontjaira nézve ellentmondó lévén, az bizonyítékul el nem fogadható'/ s az már anniál a körülménynél fogva sem érdemel hitelt, mert felperesek a hagyatéki eljárás folyamán szóbeli végrendeletre nem is hivatkoztak s ennek okát a keresetben elő nem adták. Erre a végrendeletre alapított keresetükkel tehát felperesek elutasitandók s mint pervesztesek a költségben marasztalandók voltak (904. máj. 11. 2553. ). 21426. Curia: A tanuk vallomásából megállapítható, hogy örökhagyó az e végből meghívott és folytonosan együtt jelenlevő tanuk előtt önként és nem a hozzá intézett kérdésekre felelve, ép ésszel kinyilatkoztatta akaratát arra nézve, hogy gyermekei vagyonába. n miként részesüljenek s habár csak G. Sz. mondja vallomásában, hogy örökhagyó mondotta, hogy azért küldött tanukért, mert szóval akar végrendelkezni, örökhagyónak szóbeli végrendelet alkotására irányzott szándéka abból a kijelentéséből, hogy a tanuk előtt akar végrendelkezni és halála esetére vagyonáról intézkedni, a többi tanuk vallomásából is megállapítható. Tekintettel tehát arra, miképp 'örökhagyó nem jelentette ki és nem kívánta, hogy akaratkijelentése Írásbeli végr ein d e 1 e t b e f o glaltassék, végakaratát azonban az e végből meghívott tanuk előtt ki akarta jelenteni és ki is jelentette, ez a végakaratkijelentés érvényes szóbeli v é g ríe n d e 1 étnek tekintendő és mint ilyen, f e ntartandó volt, mert azzal a bizonyított ténynyel szemben, hogy örökhagyó a meghívott tanuk előtt végrendelkezni akart, végakaratának kijelentését be is fejezte és i-ásbsli végrendelet felvételét nem kívánta; az a körülmény, hogy örökhagyó nem használta egyszersmind azt a kijelentést, miként az általa tett nyilatkozatot szóbeli végrendeletnek kívánja tekinteni, a tanuk előtt élő szóval tett végakarati kijelentést érvényességétől meg nem fosztja, mert örökhagyónak az a szándéka, hogy a választott alakban érvényes végakarati kijelentést tegyen, és hogy az, mint az ő végakarata fenntartassék, az emiitett szószerinti kijelentés nélkül is örökhagyónak a tanuk előtt tett egyéb nyilatkozataiból és tényeiből kétségtelen. És miután a tanuk vallomásából megállapítható az is, hogy örökhagyó azon időn belül meghalt, a mely ideig a szóbeli magánvégrendelet feltétlen érvényességgel bir, az örökhagyó által a tanuk előtt tett végakarati kijelentést érvényes szóbeli végrendeletnek megállapítani kellett (904. okt. 13. 3577/903. ). Közösvégren- 214-27. Győri tábla: Az elsőbiróság' Ítéletét hhagyja. Néhai delet. F. L-né V. E. egyik testvérének, V. G. -nak jogutódai V. E. és ennek férje H. I. örökösödési igényüket a F. I. és neje V. E. által tett közös végrendeletre alapították. Ezen végrendeletben a házastársak ingó és ingatlan vagyonukról ugy intézkedtek, hogy az elhaltnak összes ingó vagyona tulajdoni joggal a túlélő házasfélre szálljon; «az elhalt ingatlan vagyonát pedig a túlélő házastárs életfogytáig minden megszorítás nélkül haszonélvezi». Abból, hogy a túlélő fél