Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. 269 az előbb elhalt hitesének ingatlan vagyona tekintetében a haszon-Végrendeleti élvezetre van szorítva, nyilvánvaló, hogy a végrendelkezők egymást örökles. ingatlanaiknak örökléséből kizárták: miből következik, hogy az in- Közös véggatlanok a legközelebbi rokonokra szállottak. A végrendeletnek azon- rendelet. ban nem lehet más értelmet tulajdonítani, mint azt, hogy a végrendelkezők mindenike csak arról a vagyonról intézkedett, a mi az övé volt, vagyis néhai V. E. az ő ingatlan vagyona alatt a tkvbe nevére felvett ingatlanokat értette, melyek osztályos egyesség folytán testvéreinek már át vannak adva, mert felperesek nem mutattak ki oly adatokat, melyekből következtetni lehetne, hogy néhai V. E. a férjének F. L-nek tkkvi tulajdonát képező ingatlanok fele részét is mint közszerzeményt sajátjának tekintette volna. Ennélfogva a F. L alperes nevén felvett jutalékok Va részének Ve részére nézve a felperesek által érvényesíteni kivánt igénynek törvényes alapja nem lévén, őket a tsz. helyesen utasította el keresetükkel (903. ápr. 7. 722 903.). — Curia: Helybenhagyja. A B. a. csatolt közös végrendeletükben L r. alperes és elhalt neje V. E. ingatlan yagyonaiknak csakis haszonélvezetéről rendelkeztek, tulajdonáról azonban nem. Néhai F. L-né V. E. ingatlanai tulajdonjogának öröklésére tehát a törvényes örökösödés esete állott be. Minthogy peidg néhai F. I.-nénak a per tárgyává tett ingatlanairól maguk felperesek azt állítják és vitatják, hogy azok L r. alperessel fennállott házasság tartama alatt közösen szereztettek: azokban nem oldalági, hanem az id. törvk. szab. 14. §-a értelmében hitvestársi öröklésnek van helye; következésképpen felperesek oldalági öröklésre alapított keresetükkel helyesen utasíttattak el; mert abból, hogy az örökhagyó férjét ingatlanainak csak haszonélvezetére szorította, csak akkor lehetne arra következtetést vonni, hogy azoknak tulajdonát oldalrokonaira kívánta hagyni, ha azok az ingatlanok azonos jogi természetűek voltak volna; néhai F. L-né után azonban ugy ági, mint szerzeményi természetű ingatlanok maradván; hogy L r. alperes az ági természetű ingatlanoknak haszonélvezetében maradhasson, a haszonélvezet tárgyában a rendelkezésre szükség volt (904. márcz. 1. 5077 903.). 21428. Curia: A néhai M. T. N. végrendeletét íelp. kereseté- Hamis végben két alapon támadja meg érvényességében, még pedig először azért, rencfelet meS~ mert az nem valódi, mivel azt örökhagyó alá nem irta; továbbá ama asa' azért, mert az külalakjára nézve az 1876 :XIV. t.-ez. I—14. §§-ai kellékeinek meg nem felel. A mi az utolsó érvénytelenítési okot illeti, az alsóbiróságok felperest keresetével az elsőbiróság által felhozott elévülés okából helyesen utasították el s ugyan abból az okból e tekintetben a másodbiróság ítélete helybenhagyandó volt. Nem alkalmazandó az osztrák polgári törvénykönyv 1487. §-a oly esetben, midőn a végrendelet valódiságában is (mint testamentum falsum) támadtatik meg, minthogy a törvénynek idézett szakasza egy valóban létező végrendeletet tételez fel és egy ilyennek érvénytelenítését köti a három évi határidőhöz, a hamis végrendelet pedig egyáltalában létezőnek tekinthető nem lévén, az mindaddig, mig a megtámadó félnek törvényes öröklési joga el nem évült, tehát a rendes elévülési idő 30 éve alatt keresettel megtámadható. Ezekből az okokból mindkét alsóbiróság ítéletének részben való megváltoztatásával, az elsőbiróság utasítandó volt, hogy a végrendelet valódisága, azzal kapcsolatosai, a perköltség kérdésében is hozzon uj ítéletet (904. márcz. 20. 3347/093. H).