Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

244 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. Törvényes £s közvetlen jogutóda, alperesnek ezt az érdemetlenségét keresetileg öröklés, kimondani kérte, alperesnek a megölt anya után való törvényes öröAz örökhagyóYó&'ódiQÚ jogát érdemetlenségi indokból teljesen megszüntetni s mert gyilkosának a hagyatéki iratok szerint, az örökhagyónak a peres feleken kivül Téee más leszármazója nem maradt, az özvegy férj, A. G., igényeket nem formált, sőt ilyenekről kifejezetten lemondott, végül, mert alperesnek, mint nőtlen egyénnek törvényes öröklésre hivatott és a kitagadásra méltatlan gyermekei nincsennek, a felperes kizárólagos törvényes örökösödési jogát megállapítani kellett (903. nov. 25. 16,115.). -- Debreczeni tábla: Hhagyja (904. febr. 1. 89.). — Curia: Hhagyja. Az elsőbiróság ítéletének indokaiban helyesen megállapított tényállás szerint az eldöntendő kérdés egyedül az, hogy alperes, az általa életétől szándékosan megfosztott s ennek következtében 1900. decz. 19-én végrendelet hátrahagyása nélkül elhalálozott anyja A. G.-né B. J. utján az öröklésre érdemetlen-e? és mint ilyen, abból kizárandó-e? Az állandó Ítélkezési gyakorlat megállapította, hogy az, a ki rokonát jogtalanul és szándékosan megöli, ez után az öröklésre érdemetlen és mint ilyen, ugy tekintendő lévén, mintha az örökhagyó előtt elhalt volna, abból kizárandó. Ugyanez áll a jelen esetben alp.-re; és minthogy a nevezett örökhagyó után ketten, t. i. feles alperes volnának a törvényes öröklésre hivatva, alperes pedig abból ki van zárva: az öröklési jog s ennek alapján az örökság kizárólag felperest illeti, azt tehát részére az alsóbiróságok helyesen Ítélték meg. A fentebb tett abból a kijelentésből, hogy az öröklésre érdemetlen ugy tekintendő, mintha az örökhagyó előtt elhalt volna, következik, de az Ítélkezési gyakorlat is megállapította, hogy az érdemetlenség következménye nem hat ki az érdemetlen örökös gyermekeire; ezek tehát a saját jogukon örökölhetnek. Alperesnek azonban gyermekei nincsenek; a még ezután születhetek pedig, mint még az örökség megnyíltakor nem létezők, az A. G.-né után maradt örökségre a saját jogukon öröklési joggal nem bírnának; ezek javára tehát intézkedni nem lehet (904. szept. 20. 2957.). Ági vagyon. 21391. Curia: Mindaz a vagyon, mely a szülőktől származik, ági vagyon éti külömbséget nem tesz azi, hogy milyen czimen adták azt al szülők és ennélfogva ezen törvényes szabály szerint a leánygyermeknek férjhez menetelekor adott kiházasitási tárgyak is ági vagyont képeznek. Felperes szülők tehát az alperes túlélő házastárssal szemben, leszármazók hiányában, végrendelet nemi léte esetén elhalt leányuknak férjhezmenetelekor adott kereseti ingókra nézve az id. törv. szab. 10. §-a értelmében törvényes örökösödési joggal birván, alperes mint végrendeleti örökös ellenében az id. törv. 7. §-a szerint ezen vagyonból törvényes osztályrészt (kötelesrészt) követelhetnek. Ehhez képest felperesek kereshetőségi jogát megállapítani és az elsőbiróságot a per érdemi eldöntésére utasitani kellett (903. jan. 13. 5432.). Szerzemény. 21392. Curia: A paráczi 3. számú telek jegyzőkönyv tartalma szerint az abban felvett ingatlanokat az örökhagyó még az I. rendű alperessel létrejött házasság megkötése előtt és pedig tekintettel arra, hogy a tanuk vallomása szerint az ingatlanok jövedelméből a szülők részére ellenértékül kikötött eltartás bőven kikerült, visszteher nélkül kapta alpjától, a paráczi 911. számú telekjegyzőkönyvben felvett ingatlanokat pedig az I. rendű alperessel fennállott házasságának tartama alatt ugyan, de a tanuk vallomása szerint szintén apja jogán és ugyancsak ellenérték nélkül szerezte meg. A dolog ez állásában ez ingatlanok közszerzeményt nem képezhetnek,