Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. 241 nincs alap annak a feltételezésére, hogy a kölcsön visszafizetése még £. ha£Yftel<: örökhagyó éleiében megtörtént. E szerint a hagyatékot terhelő tar-0r0Jc. 0. s<?desi tozások összege 2819 korona 20 fillért tesz ki; minthogy tehát az A\a&J^'t^i örökhagyó összes hagyatékának becsértéke ezzel a teherrel szem- terfie%'f0aalben 2344 korona 50 fillérben állapíttatott meg, kétségtelen, hogy mához. Kötea tartozások összege a hagyatéki vagyon értékét nemc-sak kimeríti, les rész. hanem meg is haladja. Ilyen körülmények közt tekintettel arra, hogy a kötelesrész csak az adósságok levonása után fenmaradó tiszta hagyatékból követelhető; a felperest kötelesrész kiadása iránt indított keresetével az elsőbirósági itéiet megváltoztatásával el kellett utasítani annál is inkább, mert a megállapított közös adósságoknak az alperes terhére eső fele része kimeríti a közös vagyonból alperest illető felerész jutalék becsértékét, a mennyiben tehát a felperes nem bizonyította be azt, hogy alperesnek más egyéb vagyona is van, mely a házasság tartama alatt szertzietett, megállapítható az is, hogy az örökhagyó és alperes közti házasság tartama alatt nemcsak hogy szerezmény nem keletkezett, hanem az örökhagyóra felperesről hárult vagvonérték is megsemmisült (901. ápr. 23. 6293 900J — Curia: Hhagyja (902. okt. 14. 4819'901. '. 21385. Curia: Felp. keresetét az 1863. május 1. elhalt öreg- Áz öröklési apja Sz. 1L utáni öröklés iránt 1900. július 26-án indította meg. ~SUnl-jog elévülése. hogy pedig a Hármas törvénykönyv L 46: 6. §-ának a családi vagyonra fennállott jogközösségen alapult az a rendelkezése, hogy az atyafiak között az örökösödési jogra elévülésnek soha sincs helye, az ősiség eltörlésével hatályát vesztette, mi kitűnik nemcsak az ősiségi nyílt parancs 9. §.., hanem az 1894: XVI. t-cz. 89. és 103. §-aiból is; és minthogy felperes kiskorúságában anyjának t. és t. gyámsága alatt állván, olyan kiskorúnak, kivel szemben az elbirtoklás megkezdhető nem volt, nem tekinthető, kereseti joga az örökség követelésére az örökségnek birtokában levő alperessel szemben elévült (903. máj. 5. 2292. ). 2. Törvényes öröklés. 21386. Curia: A haláleset felvétellel kimutattatott, hogy a Törvényes végrendelet hátrahagyása nélkül elhunyt örökhagyónak alperesek le- öröklés, származói; ezzel pedig kizárólagos törvényes örökösi minőségük bi-. ^JöPyny. es. zonyittatván, ily minőségben helyesen vonattak perbe és ismeretlen0'r. oflPsl mmoörökösöknek ügygondnok utján perbevonása nem szükséges (904. seSlSazo asaszept. 27. 8614 903. ). 21387. Szegeditsz.: Felp. -ek keresetükkel elutasittatnak. Az Jogi vélelem örökhagyó, a felperesek által jogalapul felhozott végrendeletet 1881. a törvényes július 2ő-én alkotta, ezután több mint hét évre, 1888. szeptember0™*05 yűVűrű hó 16-án fogadta örökbe kiskora K. J. -t Jogi vélelem, ho gya v^rendeleta gyermektelen örökhagyó által alkotott és az o\- szanoaL dalrokonok javára szóló végrendelet mindig azon hallgatólagos feltétel alatt alkotottnak tekintendő, hogy azzal a végrendelkezőnek netalán később keletkező törvényes leszármazója vagy egyéb törvényes örököse jogában sértve nem lehet. Ezzel a jogvélelemmel szemben annak a bizonyítása, hogy az örökhagyó az általa korábban tett végrendelet törvényes örököse keletkezése után, ennek hátrányára, a rokonok javára továbbra is fentartani kívánta, azoknak a feladatát képezi, a kik a végre nAfori UJ: Felsőbíróságaink elvi batár. XV. 16