Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

242 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. Törvényes delet alapján jogokat érvényesíteni kívánnak, jelen / V'vtMpm esetk'en tenat felpereseket terhelte annak a bizonyítása, hogy öröka törvényes hagyó az 1881- évi iulius hó 25"én alkotott végrendeletének az ő örökösyavűrűjavukra tett intézkedéseit, örökbe fogadott fia hátrányára is fena végrendeleteim akarta. Tekintve pedig, hogy ezt felperesek nemcsak nem tel szemben, bizonyították, de sőt örökhagyónak az alakilag ugyan érvénytelen, de az örökbefogadás tényét illetően valónak bizonyult E) */• alatti okirat 2. pontjában foglalt abból a nyilatkozatából, hogy örökbefogadott gyermeke örökbefogadó szüleinek hagyatéki vagyonából törvényes leszármazó örökösként örököljön, továbbá ugyancsak örökhagyónak az árvaszéki iratoknál elfekvő jegyzőkönyvben foglalt abból a kijelentésből, mely szerint ő és neje, az elsőrendő alperes kiskorú K. J.-t azért kívánták örökbe fogadni, hogy mindazon jogokban, melyek őt, mint örökbe fogadottat a törvénynél fogva megilletik, részesíthessék; végre S. J. és neje M. A.-nak eskü alatt tett abból a vallomásából, mely szerint örökhagyó velük együtt, a végrendeletet felvevő közjegyzőnél megjelenve, a közjegyzőt nála letett végrendeletének megsemmisítésére felkérte, épen az állapitható meg, hogy örökhagyó akkor, mikor végrendeletét alkotta, az általa hét év után örökbefogadott kiskorú K. J.-t törvényes öröklési jogában sérteni nem akarta. Ez okból és mert kétségtelen, hogy az örökhagyó a felperesek javára szolgáló rendelkezést azért tette, mert valamely mult, jelen, vagy jövő körülmény fenn, vagy fenn nem forgását tévesen feltételezte és igy a felperesek jogalapjául felhozott végrendelet az örökhagyó valódi akaratát nem tartalmazza: az örökhagyó által 1881. július 25-én alkotott végrendeletet hatálytalannak tekinteni kellett (902. szept. 4. 11.757.). —- Szegedi tábla: Helybenhagyja. Az örökhagyó végrendeletének hatálytalanságára állapított indokoknak elhagyásával felhozott többi indoka alapján és azért, mert az örökhagyó végrendelete hatályát vesztette annak következtében, mert az örökhagyó a végrendelet alkotása után kiskorú S. J.-t örökbefogadta, és mert, miként ezt az elsőbiróság helyesen kifejtette, olyan tények nyertek bebizonyítást, a melyekből kétségtelen, hogy az örökhagyó végrendeletét az örökbefogadás után hatályában fentartani nem kívánta (903. jan. 20. 3215/902.). — Curia: Helybenhagyja (904. máj. 19. 2028/903.). Az 21388, Curia: Az 1840:VIII. t.-cz. rendelkezése, amint ez 1840 : VIII. ennék a törvénynek 19. §-ából is kitűnik, mindazokra alkalmazandó, akik t.-cz. hatálya.mm nemesek és nem honoratiorok (903. nov. 7. I. G. 326.). Törvényesített 21389. Curia: Az utólagos házasság által törv. gyermekek gyermek öröklés tekintetében a törvényes gyermekekkel egyenlő jogokkal biröröklési jogának, s ez a jog kiterjed nemcsak a szülők, hanem ezeknek jogán az oldalrokonok után való öröklésre is. Sem törvény, ssm ítélkezési gyakorlat nem állapit meg a királyi kegyelem által történt törvényesitésnek ettől különböző hatályt; de semmiesetre sem kétséges* ezen utóbbi törvényesitésnek ez a hatálya azon oldalrokon után való örökösödésre, ki a törvényesitésbe beleegyezett (904. június 7. 8206/903.). Az örökhagyó 21390. Debreczeni törvényszék: A törvényszék felp. gyilkosának keresetének helyt ad és az 1900. évi decz. 19-én Földes községben érdemetlen- végrendelet nélkül elhalt A. G.-né szül. B. J. hagyatéka gyanánt sége. már megállapított és a B) (alatti leltárban 1—9. tételek alatti 141 kor. értékű ingóságokra, valamint a leltár 10—22. tételei alatt foglalt, együtt 5893 korona értékű ingatlanokra, mint a hagyaték tár-