Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)
238 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. A hagyaték, t é b e n a felperes által marasztalni kívánt örökösOrökösödésin e perbe idézése olyan lényeges eljárási szabály, eljárás, amelynek az alkalmazásáról a felek le nem mondhatAz örökösök n a ^ Minthogy pedig a sommás eljárási törvény 165. és 166. §-ai nem per^eidiízffé' merítik ki azokat az eseteket, amelyekben a bircság a nem mellőzhető szűkítse ^^járási szabályok megtartása fölött hivatalból tartozik őrködni, s mintSZ^rökha£\ó h°£y a mondottak szerint a felebbezési bíróság az által, hogy az elhalt ellenbiróií ^.alperes ellen hozott ítélettel ilyen eljárási szabályt sértett meg: a hitározat nem vatkozott törvényhelyek hasonszerü alkalmazása mellett a felebbezési hozható, bíróságot eljárásának és ítéletének feloldásával szabályszerű eljárásra kellett utasítani (903. febr. 6. I. G. 333/902.). Adósság ha- 21382. Curia: Felp. 4000 kor. és járulékainak megfizetését gyományo- az elsőrendű alperestől az alapon követeli, mert fivére, a néh. S. zasa. Mihály halálos ágyán ígérte, hogy ő 20 éven keresztül az üzletében tett szolgálatja meg jutalmazásául 2000 frtot fog végrendeleti örököse, az I. rendű alperes által neki kifizettetni, s mert I. r. alperes kötelezte is magát, hogy a 2000 frtot a felperesnek megfizetni fogja; másod- és harmadrendű alperestől pedig, mint a nevezett örökhagyónak végrendeleti örököseitől követeli a 4000 kor. és járulékainak megfizetését a felperes. Amennyiben felperes a 4000 kor. megfizetését az alperesektől, mint S. Mihály örököseitől követeli: Alperesek tagadták, hogy örökhagyó felperesnek azzal az összeggel tartozott s ihogy az halálos ágyán annak megfizetése iránt valamely meghagyást tett és azt állítják, hogy ha örökhagyó ily intézkedést tett is volna, az érvénytelen. Alpereseknek ez a kifogása alapos, mert ha örökhagyó szóval ily intézkedést tett is, még akkor is az ez az o. p. t. k. 665. §-a szerint adósság hagy omány ozását (legatum debiti) — képezné, amely az örökösöket annak elismerésére és kifizetésére csak az esetre kötele z n é az o. p. t. k. 647. §-a szerint, ha örökhagyó ez iránti intézkedését érvényes vég«rendeletben tette volna. Hogy ily végrendelet léteznék, ezt a felperes nem is állítja, örökhagyónak ez iránti Ígérete tehát hatályos nem lévén, ugy az annak bizonyítására ajánlott eskü megítélése sem foghat helyet. Ezeknél fogva s mert felperes nem is bizonyította, hogy örökhagyó.neki 4000 korona szolgálati bérrel tartozott, felperes az alperesek, mint S. Mihály végrendeleti örökösei ellen a mondott összeg megfizetése iránti keresetével elutasítandó volt. (902. febr. 14. 3725.). örökös fele- 21383. Curia: Az a panasz, hogy a felebbezési bíróság anyagi lőssége a ha-jogszabály sértésével marasztalta a k:skoru alpereseket saját szegyaték fe/7ze/-mélyükben, holott a végrehajtási iratokból kitűnik, hogy a hagyatéki ért. vagyon birói végrehajtási árverésen adatott el és ezzel meg van czáfolva az a kereseti állítás, hogy alperesek a hagyatéki vagyont elprédálták és saját czéljaikra fordították. Ez a panasz alaptalan, mert a felebbezési bíróság csak a hagyatéki ingatlanoknak birói árverésen eladását állapította meg és különben is annak a jogkérdésnek eldöntésénél, hogy a kiskorú alperesek a saját vagyonukkal felelősek-e a felperes követeléseért, közömbös az, hogy a hagyatéki ingatlanok birói árverésen adattak el. Ugyanis az osztr. ptk. 813. §-ának az a rendelkezése, a mely szerint az örökösnek jogában áll az adóssági állapot kinyomozására hirdetmény kibocsátását kérni, mely által minden hitelező követelésének bejelentésére és kimutatására felhivatik, örökösödési eljárási jogszabályt foglal magában. Ugy de az 1894: XVI. t.-c z. foglalja magában az örökösödési eljárás szabályait, a melyek az ország
