Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. 239 hagyaték terheiért. azon jogterületein is érvényesek, a melyeWn még * hagyaték, az osztr. ptk. hatályban van; és minthogy az i d é- Örökösödési z ett t.-cz. sem a hitelezőknek ily czélból való h ir- .. jaras" detményi felhívását az örökösödési eljárásban nem Örökös feleismeri. sem pedig az osztr. ptk. 813. §-á t és azzal losseSe a egybefüggő 814. és 815. §-ait érvényben fenn nem tartotta, ennélfogva az osztr. pt k.-n e k most idézett szakaszai az 1894. évi XVI. t.-cz. által hatályon kivül helyezetteknek tekintendők. De habár igy a felebbezési bíróság nem az itt alkalmazandó jogszabály alapján döntötte el a kiskorú alperesek felelősségének kérdését, ez a jogi döntés mégis a megállapított tényállás alapján alkalmazandó anyagi jogszabálynak megfelel. A felebbezési bíróság tényállása szerint ugyanis a hagyatéki ingatlanok birói árverésen eladattak, az ingók ped:g, melyek e per anyagává tett hagyatéki iratok közt levő s 19C0. szeptember 11-én 1899. Ö. 110/6. sz. alatt kelt hagyatékátadó végzés szerint 2614 korona 52 fillér becsértékben a kiskorú alpereseknek hagyatékbiróságilag átadattak, szintén a per anyagává tett 1900. Sp. II. 120. számú periratoknál fekvő 1901. szeptember 11-én 1900. Sp.. II. 120/10. sz. alatt hozott végzés pedig azt tartalmazza, hogy e kiskorú alperesek azt az ingó vagyont az örökhagyó tartozásai fedezésére fordítottnak vitatták, de az állításukat be nem bizonyították. E tényállás és az okiratok e tartalma szerint tehát a kiskorú alperesek az adós örökhagyótól reájuk szállott ingó és ingatlan vagyont elfogadták és az ingó vagyon felett rendelkeztek. Habár jogszabály az, hogy az örökösök felelőssége az örökhagyó tartozásaiért csak a hagyaték értéke erejéig terjed, azonban a kiskorú alpereseknek nem állott jogában a hitelezők k ö z, ü 1 némelyeknek a többiek rovására előnyt nyújtani, hanem kötelesek voltak, ha a hagyatéki vagyont megtartani akarták, az összes hagyatéki tartozásokat kiegyenlíteni, vagy pedig az egész hagyatéki vagyont a hitelezők kielégítésére hagyni. Ezzel szemben pedig a kiskorú alperesek sikerrel nem hivatkozhatnak arra, hogy a hagyatéki vagyont a hagyatéki tartozások meghaladták és hogy a felperes követelésére mi sem jutott s ennélfogva a kiskorú alpereseknek saját személyükben és saját vagyonukra vonatkozóan történt marasztalása az anyagi jogszabályba nem ütközik. Az a panasz, hogy a felebbezési bíróság a marasztalási tőkeösszeget 624 kor.-ban sérelmesen á.lapitct'a meg, mert ez nem áll arányban a hagyatéki terhekkel, azért alaptalan, mert a fentiek szerint a kiskorú alperesek arra való tekintet nélkül, hogy felperes követelésére mi jutott volna, ha a hagyatéki vagyon a hitelezők kielégítésére fenhagyatott volna, a felperes követeléseért felelősekké váltak. (904. jun. 23. G. 77.) 21384. Budapesti tábla: A kir. ítélő tábla az .elleniratban A felszámított hagyatéki terhek köziül a következő összegeket állapitotta terhek fogalmeg: az 1. a. gyógytári 104 korona 32 fillért azért, mert a tanukmához. Köteáltal bizonyittatott az, hogy az örökhagyó halálát megelőzőleg mintegy les rész. három évig súlyos beteg volt s orvosi gyógykezelés alatt állott, azt pedig felperes sem vonta kétségbe, hogy a gyógykezeléssel járó költséget alperes viselte. A betegség hosszú tartamából következtethető, de Sz. tanú vallomásából is megállapítható az, hogy alperesnek neje betegsége alatt legalább a felszámított összegre rugó kiadása volt, az: tehái az alperes mint hagyatéki terhet jogosan számíthatta