Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

delem. Ehhez hozzászámitandók más ingatlanok, melyek a terhek 1894: XXXI. daczára jelentős hasznot hajtanak. Minthogy a H. T. 102. t,"cz§-a végmondatában foglalt rendelkezés csak oly esetben alkalmaz- 102. §. ható, a mikor a különváltan élő nő a házastársi hűséggel ellen- Ideiglenes tétes életmódot folytatva a férjétől való ideiglenes tartás iránti nötartás. igényét elveszti és ebből folyóan már a temesvári tábla is kimondotta, hogy a fenforgó esetben az ideiglenes tartás kérdésének elbírálásánál az, hogy az alperest a felperes felhozta bontó ok szerint terheli-e vétkesség, vizsgálat tárgyává nem tehető, a törvényszék, a H. T. 102. §-a értelmében ideiglenes intézkedésképen az alperes tartási igényét a kérelem előterjesztésének időpontjától kezdve megállapította; az azt megelőző időre nézve azonban a felperes marasztalását mellőzte, mert a kérelemnek korábban való elő nem terjesztéséből az következtethető, hogy alperes önmagát birta fentartani, vagy a rokonságnak jóindulatát élvezte. Az Ítélet végrehajthatóságának a kinyilvánítása az 1893 : XVIII. t.-cz. 117. §-ának 5. pontja jelezte eljárás hasonszerüségének a folyománya. f904. márcz. 31. 2857. sz.) — Temesvári kir. itélő tábla: Hhagyja azzal a részleges változtatással, hogy az ideiglenes tartás havi összegét 1200 koronára felemeli. Indokok: A H. T. 102. §-ának kétségtelen czélzata az, hogy olyan esetben, midőn a házasfeleknek ágytól és asztaltól való különélése elrendeltetik, a nőnek ellátásáról, vagyis folyó szükségleteinek a fedezetéről addig az ideig is gondoskodva legyen, a mig a házasság a felbontásnak, vagyis a bontó okoknak érdemi kérdése végérvényesen eldöntetik; ebből pedig önként következik az is, hogy e helyütt annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a peres felek melyikét terheli vétkesség, helyt nem foghat: az elsőbiróság felperest az ideiglenes tartás fizetésére helyesen kötelezte és pedig 1903. évi deczember hó 18. napjától számitandóan azért, mivel alperes az ideiglenes tartás megítélésére vonatkozó kérelmét akkor terjesztette elő. A felperes részéről kifogásként felhozott az a ténykörülmény, hogy alperes a járásbíróság előtt ideiglenes tartás iránt felperes ellen folyamatba tett perekben pervesztessé vált: figyelembe nem vétethetett, mert a tartás megítélése a már lefolytatott perektől függetlenül külön keresettel bármikor újból szorgalmazható: az alperes pervesztesége itélt dolog hatályával nem bir és ekként nem áll útjában annak, hogy alperes a H. T. 102. §-a rendelkezésén alapuló igényét a váltóperben, ennek folyamata alatt érvényesítse. A per adataiból kitűnik, hogy felperes (bizonyos birtokok után* 91,596 kor. évi jövedelemmel rendelkezik és ezenfelül még egyéb hasznot hajtó ingatlanai is vannak, mig az alperes teljesen vagyontalan. Ezekből az okokból tartás öszszegét a peres felek vagyoni viszonyaira és társadalmi állására való figyelemmel a rendelkező rész értelmében felemelni kellett. (904. ápr. 12. 1301.) — Curia: Hhagyja, mert figyelemmel az alperesnek igazolt teljes vagyontalanságára is olyan körülmények nem forognak fenn. melyek a felperesnek az ideiglenes tartás alól való felmentését indokolnák (904. szept. 13. 5416.). 21315. Curia: Panaszolja felperes, hogy a felebbezési bírósági megszökött helytelenül mellőzte az 1897. I. G. 56. sz. a. hozott curiai itéletben/ér/' szülőinek kimondott jogszabályt, a melynél fogva felperesnek tartási igénye kötelezése a nő az alperesek, mint férje szülői irányában megállapítandó volt volna. eltortasára.