Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

206 CSALÁDJOG. I894:XXXI. Ez a panasz alaptalan. Az idézett curiai Ítéletben kimondott és köt.-cz. vetett jogszabály szerint a férj szülei csak abban az esetben köte102. §. lezhetők a férj helyett az ettől vétlenül külön élő vagyontalan és A megszököttkeTesetképtelen nőnek tartást fizetni, ha az önálló vagyonnal nem férj szülőinekbiró fin a szülői házhoz, a szülői vagyonba, az apa beleegyezésével kötelezése a nőyette nőül a feleségét és a fiu tevékenységét a szülői vagyonnak eltartására megmunkálásában érvényesiti. A felebbezési bíróság azonban meg nem állapította tényállásként azt, hogy felperesnek férje az alperesek vagyonába és házához házasodott volna és hogy tevékenységét az alperesek vagyonának megmunkálásában érvényesítette volna vagy abban érvényesítené; már pedig ezek a meg nem állapított ténykörülmények lényegesen megkívántatnak arra, hogy a Curia idézett határozatában foglalt jogszabály alkalmazható legyen és ebből folyóan az önhibáján kívül különélő nő a férjének szüleitől követelhessen tartást, mivel eme körülmények fenforgása esetében a férj tevékenysége és munkaereje a szülők javára s azok vagyonának gyarapítására szolgál és a férj ezzel elvonatik attól, hogy neje tartásáról máskép gondoskodhassék. Panaszolja felperes, hogy a felebbezési bíróság annak a kijelentésével, hogy az alperesek azért sem marasztalhatók, mert felperes nem bizonyította, hogy férje Amerikában keresetképtelen, megsértette azt az anyagi jogszabályt is, a mely szerint a nő tisztességes útról letért, hibás férjét követni nem tartozik. Ez a panasz alaptalan azért, mert a felebbezési bíróság a kereset elutasításának indokául fel nem hozta sem azt, hogy felperes férjének Amerikában való keresetképtelenségét nem bizonyította, sem azt, hogy felperes férjét Amerikába nem követte. Panaszolja végül felperes, hogy a felebbezési bíróság megsértette a kötelmi jognak azt a szabályát, a mely szerint a hibás fél a saját fényeinek okai összefüggésével beállott kárért, anyagi következményekért felelős, holott ez a jogszabály azért volt volna alperesekre alkalmazandó, mivel fiukat megszöktették és erről a tervről felperest, vagy ennek iatyját nem értesítették. Ez a panasz lényegileg alaposnak találtatott. A felebbezési bíróság elfogadta az elsőbiróság ítéleti tényállását, megállapította: hogy felperes házassága az alperesek fiával ezek beleegyezésével jött létre, hogy az alperesek fia szökve vándorolt ki Amerikába és ezáltal felperest gyámoltalan helyzetbe hozta; hogy továbbá ezt a szökve kivándorlást alperesek és különösen a másodrendű alperes segítette elő, a ki e czélra felperes férjének 2500 koronát adott; hogy végül alperesek, különösen pedig az elsőrendű alperes ingatlanokban és társadalmi állásából kifolyóan majdnem félmillió korona vagyonnal rendelkeznek, ellenben a felperesnek sem vagyona, sem keresetforrása nincs, és mint gyenge beteges nő, önmagának eltartására fizikai munkára képtelen. Alpereseknek az a megállapított cselekménye, hogy felperes férjének szökve kivándorlását ők segítették ele e czélra szükséges pénzösszeg adásával s ezáltal felperest oly helyzetbe juttatták, hogy eltartása végett férjének netaláni keresményéhez birói segélylyel sem férhet, jogilag maga után vonja az alpereseknek nemcsak az elhagyott kiskorú unokák eltartása iránti törvényszerű kötelezettségét, hanem az alperesek elősegítésével elhagyott vagyontalan és keresetképtelen felperesről való gondoskodás kötelezettségét is, tekintettel az alperesek kedvező vagyoni helyzetére is.