Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

194 CSALÁDJOG. 894: XXXI. 21285. Curia: Amennyiben a iérj az ideiglenes nőtartási dijat t-"cz- nejének bizonyos ideig oly marasztaló birói ítélet alapján fizette, amely 102. §. később a felsőbíróságok által feloldatott vagy megváltoztattatott, a Ideiglenes kifizetett tartásdíj, mely a nőt férje házánál megillető természetbeni nőtartds. tartás egy értékénék tekintendő, tartozatlan fizetést nem képez s ekként a férj részéről többé vissza nem követelhető. (Hasonlóan döntött Curia I. 4/48. számú határozatában; 903. jun. 5. G. 63.). 21286. C u r i la : Az eltartás természetben is teljesíthető, ha azonban a nő nem a férje vagy hozzátartozói házánál, hanem teljesen külön kénytelen élni, az nem kötelezhető arra, hogy a teljes tartás egyes részeinek kiszolgáltatása tekintetében teljesen férje önkényének rendeltessék alá, s annak tétessék ki, hogy a tartás vagy egyes részeinek ki nem szolgáltatása, vagy nem kellő kiszolgáltatása miatt igényét mindig perrel érvényesítse (903. nov. 7. I. G. 338.). 21287. Curia: Alp. felülvizsgálati kérelmében azt panaszolja, hogy felperes keresetét arra alapítván, miként alperes őt elkergette, az ítéleti tényállás szerint ez nem bizonyult valónak; a mennyiben tehát felperes önként, jogos ok nélkül hagyta el az alperes házát, ezen ténye által tartási igényéről lemondottnak tekintendő és alperes a tartásdíj fizetésére annál kevésbé kötelezhető, mert tartást férjétől csak az a nő követelhet, a ki a férj hibájából kénytelen az életközösséget megszüntetni. Ennek a panasznak nincs megállható alapja, mert a felebbezési bíróságnak az elsőbiróság Ítéletéből elfogadott tényállása szerint felperes az alperes házából ugyan elfogadható indok nélkül távozott el, de az ítéleti tényállás szerint az is megállapittatott, hogy felperes később az életközösség visszaállítására hajlandó volt, az alperes azonban a felperest visszafogadni nem akarta. Minthogy a férj nejét az egész életre kötött házasság erkölcsi tartalmánál fogva visszafogadni tartozik, ha a visszafogadás megtagadására elegendő jogos oka nincs, a felebbezési bíróság ítéletében pedig nincsenek olyan tények megállapítva, melyek alperest a felperes visszafogadásának megtagadására feljogosítanák: ezekhez képest nem ütközik jogszabályba a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, mely szerint alperes felperes részére ideiglenes nőtartási dij fizetésére köteleztetett (903. decz. 5. G. 390.). 21288. Curia: Alaposnak találtatott alperesnek az a panasza, hogy a fielebbezési bíróság a felek között létrejött házassági szerződésnek a külön tartásra vonatkozó rendelkezését tévesen magyarázta. Ugyanis jogszabály az, hogy a férjétől különélő nő, férjétől külön ideiglenes tartást abban az esetben jogosult követelni, ha a házastársi együttélés a férj vagy hozzátartozóinak tűrhetetlen viselkedésénél fogva szakad meg és habár a házasfelek nincsenek elzárva attól, hogy maguk között törvényes formában a vagyoni viszonyokat és ezekkel kapcsolatban a külön lakás kérdését is szabályozzák, ha és a mennyiben a házasfelek azt czélozzák, hogy a férj neje részére abban az esetben is külön tartást adjon vagy megfelelő tartásdijat fizessen, ha különélésre okot nem szolgáltatott, a fentemlitett jogszabálylyal szemben szükséges, hogy a tartásdíjnak la férj részéről való feltétlen fizetése kifejezetten kiköttessék, már pedig a mellékelt házassági szerződés 7. pontjában kifejezetten nem köttetett ki, hogy a 600 koronában meghatározott havi tartásdíj minden tekintet nélkül a különélés okára, a férj által feltétlenül fizetendő. Minthogy pedig a tényállás szerint felperes az elsőbiróság előtt szükség esetere tanukkal óhajtja bizonyítani, hogy