Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

CSALÁDJOG. 191 tettel, hogy alperes neje ellen válópert indított, a tanuk által bizo- i894:XXXl. nyitani czélzott tényeket és körülményeket nem tartotta oly termesze- t.-cz. tüeknek, melyek alperest felíogosithatták volna arra, hogy nejével 102. §. a közösséget megszüntesse. Ez álláspont azonban téves, mert az emli- Ideiglenes tett tények és körülmények, különösen tekintettel a peres felek maga- nötartás. sabb társadalmi állására, bizonyitás esetében elegendők annak elfoga­dására, hogy alperes nejével az együttélést nem jogosulatlanul szakí­totta meg (902. nov. 22. G. 030.). 21278. Cur ia: Alp. panaszolja, hogy bár felperes alperest azzal gyanúsította, hogy ez más nővel folytat tiltott viszonyt, és őt kurva­finak nevezte, a felebbezési bíróság az említett tény való vagy valótlan voltát nem állapította meg, minélfogva a tényállás hiányos. Ha a panasz annyiban alapos, hogy nőtartás iránti perben a tényálláshoz tartozván mindazoknak a' tényeknek és körülményeknek tüzetes megállapítása, amelyekből biztosan lehetne arra következtetni, hogy a peres felek melyike okozta a különélést, erre pedig az is befolyással bírván, hogy a nő férjét becsületében megsértette vagy alaptalanul gyanúsította, ebben a tárgyban is a tényállást meg kellett volna állapítani. Végre anyagi jogszabály megsértése gyanánt alperes azt panaszolja, hogy a tartásdíj mennyiségének megállapításánál nem lett számításba véve. hogy a peres feleknek serdületlen fiuk van, akit alperes tart. Ez a panasz is alapos, mert a női tartásdíj nagyságának megállapításánál a férj egyéb terhei is figyelembe veendők; a felebbezési bíróság pedig az eljárás folyamán felmerült erre az állításra a tényállás megállapítá­sánál nem terjeszkedett ki (902. nov. 22. G. 522.). 21279. Curia: Az ideiglenes nőtartás iránti pernek czélja az, hogy addig is, amíg a válóper bírája végleges nőtartás iránt nem intéz­kedik, ha a különválásra a férj szolgáltatott okot, a nő megélhetése biztosítva legyen. Mindaddig tehát míg a válóper bírósága akár a bontó ítéletben a végleges tartás, akár az ágy- és asztaltól való ideiglenes elválasztást kimondó határozatában az ideiglenes tartás iránt intézkedik, a járásbíróság előtt a pert a sommás eljárási tör­vénv 1. §. 5. c) pontja értelmében megindítani jogosult (902. szept. 11. H. 24). 21280. Curia: Lényegileg alapos alp.-nek a felülvizsgálati kérelemben felhozott az a panasza, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett azzal, hogy őt ideiglenes nőtartásra kötelezte, jóllehet a házassági kötelék felbontása iránt folyamatba tett per­ben, jogerős ítélettel a házassági kötelék felperes hibája következ­tében bontott fel; mert az ideiglenes nőtartás iránti kereset czélja az, hogy addig, míg a nőtartás kérdésének végleges rendezésére hivatott s a házassági perekben eljárni illetékes bíróság a tartás kérdése felett jogérvényesen nem döntött, ha a különélésre a férj sérelmes viselkedése szolgáltatott okot, a vagyontalan nő megélhe­téséről gondoskodva legyen. Nyilvánvaló tehát, hogy amennyiben a házassági per bírósága az ideiglenes nőtartás iránti per megindítása előtt vagy annak folyamában a házassági kötelék felbontása felett jogérvényesen határozott és a házassági köteléket egyedül a nő hibá­jából bontotta fel, az ideiglenes nőtartás iránt indított perben az a kérdés, hogy a különélésre a házasfelek melyikének magatartása szol­gáltatott okot, többé jogi megbirálás alá nem vonható, hanem az a jogi álláspont, melyre a válóper bírósága helyezkedett, az ideig­lenes nőtartás iránti perben is irányadó, de különben is a nő ideig­lenes eltartásáról ily esetben gondoskodni nem kell. Minthogy pedig a felebbezési bíróság tényállása szerint az alperes által folyamatba tett válóper, még a jelen perben kelt elsőbirósági ítélet meghozatala

Next

/
Thumbnails
Contents