Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

1 CSALÁDJOG. 1894: xxxi. előtt jogérvényes birói ítélettel befejeztetett és a házassági kötet.-cz. lék felperes hibájából bontatott fel; ezek szerint az, hogy felperes 102. §. különválása által költség merült fel, a különélésnek felperes hibájáIdeigles nő- ból történt magatartására lévén visszavezetendő, téves a felebbezési tartós. bíróságnak az a jogi döntése, mely szerint alperest az ideiglenes nőtartás viselésére kötelezte (902. szept. 5. G. 99.). 21281. Curia: A felebbezési bíróság ítéletének indokai szerint áz ideiglenes női tartásdíj összegének meghatározásánál azt a jogi álláspontot foglalta el, hogy a tartásdíj megállapításánál a nő külön vagyona figyelembe egyáltalán nem jöhet, és hogy az az évi járulék, amelyet a házasság tartamára a nő szülei fizettek, a nő külön vagyonának nem tekinthető. Ez a jogi álláspont téves. Ugyanis a házastársak különélése esetében az ideiglenes nőtartás czélja az, hogy addig, míg közöttük a házassági viszony bontó perben véglegesen rendeztetik, a férj vagyoni és jövedelmi viszonyaira is tekintettel, a nő megélhetése biztosíttassák; ha tehát a nő vagyonnal és jövedelemmel bír, az őt megillető tartásdíj összegének megállapításánál saját vagyona és jövedelme is figyelembe s a mérlegelés körébe veendő, akkor is, ha az együttélést alapos ok nélkül a férj szakította meg, de emellett az az évi járadék, amelynek fizetésére a szülők leányuk férjhezmenetele alkalmával a háztartási költség részbeni fedezésére minden korlátozás nélkül magukat kötelezték, hozomány természetével bir, s ekként, amennyiben eme járulék fizetése feltétlenül köteleztetett, s a fizetésre a szülők képesek is, ennek hovaíordtiása iránt a házassági kötelék fennállása idejében a férj lévén jogosult intézkedni, amennyiben azt a férj neje eltartására óhajtja fordítani, a tartásdíj megállapításánál az ily évi járadék is figyelembe és a mérlegelés körébe veendő. Minthogy pedig a felebbezési bíróság fennebb jelzett téves álláspontjánál fogva a jelzett irányban a tényállást meg nem állapította s ennek következményeként felperes esetleges külön vagyonát és jövedelmét mérlegelése körébe nem vonván, ténymegállapítása jogszabályba ütközik (903. jan. 17. G. 457/902.). 21282. Curia: Alp. felülvizsgálati kérelmében azért támadja meg a felebbezési bíróság Ítéletét, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett azzal, hogy őt tartásdijfizetésre kötelezte; mert a nő tartásdijat csak akkor követelhet, ha a férj sérelmes magaviselete szolgál okul az együttélés felbontására; felperes azonban minden alapos ok nélkül önként bontotta fel az életközösséget, amivel szemben tekintetbe veendő, hogy ő alperes többször tett komoly kísérletet, hogy nejét a hazatérésre reábirja. Alperes panasza lényegileg alapos. A felebbezési bíróság ítéleti tényállásából kitűnik, hogy alperes bizonyítani kívánta, hogy felperest a házassági együttélés folytatására felhívta, a felebbezési bíróság a tényállásnak e részben való megállapításába azért nem bocsátkozott, mivel a szóban forgó visszahívás, ha megtörtént is, az elsőbirósági Ítélet hozatala után történt. A felebbezési bíróságnak ebbeli elfoglalt álláspontja téves, mert a per folyama alatt, ide értvén a felebbezési bírósági eljárást is, ideiglenes tartás iránti perekben mindkét félnek jogában áll az együttélés megkezdése iránt a lépéseket megtenni; jelen esetben tehát jogosan hívhatta fel alperes a felperest a visszatérésre az elsőbirósági ítélet meghozatala után, mivel szemben felperesnek állott érdekében és kötelességében felhozni és megállapítani oly tényeket, melyek alapján ő a visszahívás ellenére is jogosítva van az együttélés megkezdését megtagadni, anélkül, hogy ezáltal tartás iránti igénye érintethetnék. Az a körülmény, hogy esetleg felperes eredetileg elegendő ok nélkül