Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

100 CSALÁDJOG. 1894:XXXI. 21274. Curia : Az 1894 :XXXI. t.-cz. 77. §-a alapján indított t.-cz. bontó perben a különélés elrendelése a törvény által nincs előirvia, a tiör99. §. vény IV. fejezetében irt érvénytelenségi perben pedig Érvénytelen- a különélés elrendelése egyáltalán helyet nem fogségi perben 1 a 1 h a t. Minthogy pedig a törvény 67. §-a szerint érvénytelenség különélés el- esetén a házasságot ugy kell tekinteni, mintha meg sem köttetett rendelésének vomaj mjg bontó pernek előfeltétele egy jogszerüleg kötött és meg Ervénvteleni nem támadott házasság létezése, a jogalapoknak eltérő voltánál s tési kérelem-9,2, Ítéletekben befoglalandó birói megállapítás teljesen különböző ben bontó ké-v0^néd fogva, az érvénytelenségi kérelemben a bonrelem nem tási kérelem benfoglaltnak nem tekinthető s ennek foglaltatik, folytán alperes viszonkereseti kérelme, a mely kifejezetten érvénytelenítésre irányul, bontóperként elbírálható s békítési kisérletkép a 99. §-ban irt különélés elrendelendő nem volt (903. okt. 13. 7281.). 100. §. 21275. Curia: A másodbiróság végzése megváltoztattatik, az A különélésreehőbiróság Ítélete megsemmisithetőnek nem találtatik és utasittatik a megszabott kir. Ítélőtábla, hogy hozzon a kereseti kérelem felett érdemi alapon idő letelte utánnyugvó határozatot; mert az 1894. évi XXXI. t.-cz. 100. §-a nem beadott kére-[ rja e i hogy a házasság felbontása iránt beadott ''f™ nlvataJ~ k ér e lem, a mennyiben az a különélésre megszabott sitható'vissza^° lete^te után három hónapnak leteltével adatott •be, hivatalból visszautasítandó volna, ily a visszautasítást kimondó törvényes rendelkezés hiányában tehát az által, hogy a kérelmet nem utasította vissza, a törvényszék nem követett el oly szabálytalanságot, mely az 1881. évi LIX. t.-cz. 39. §-ának valamely pontja alá vonható s ez okból eljárása megsemmisíthető volt volna, miért is a másodbiróság végzése meg volt változtatandó (903. okt. 6. 2036.). 102. §. 21276. Curia: Ama jogszabálynál fogva, hogyha az önálló vaIdeiglenes /zó'-gyonnal nem-bíró fiu az apai házhoz, az apai vagyonba vette el nejét tartás. és a fia tevékenységét az apai vagyonnak megmunkálásában érvényesiti, az önhibáján kivül különélésre kényszeritett, vagyontalan és magát eltartani képtelen nőit a férjnek apja is köteles eltartani, az eltartási kötelezettség a férj apját csak addig terheli, mig a fiu tevékenységét az apai vagyonnak megmunkálásában és annak gyarapítására érvényesiti: minthogy pedig a felebbezési bíróság Ítéletének indokaiban megállapított és a sommás eljárási törvény 197. §-ának rendelkezésénél fógva a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint, felperes férje, apja, az alperesnek házából 1902. évi április hó 1-én eltávozott, s e cáp óta alperes gazdaságában nem1 tevékenykedik, hanem külön lakva, napszámból él, alperesnek ama kötelezettsége, hogy fia nejét a felperest eltartsa, 1902. évi ápril hó 1-én megszűnt (902. nov. 28. G. 302.). 21277, Curia: Ideiglenes női tartás iránti perekben alkalmazandó jogszabály az, hogy a mennyiben a házastársak elválva élnek, a no külön tartást csak akkor jogosult követelni férjétől, ha a házastársi együttélés megszakítása a férj viselkedésére vezethető vissza. A felebbezési bíróság ítéletének indokaiban megállapított tényállás szerint alperes azt vitatta, hogy a házastársi együttélés megszakítását nem ő, hanem neje, a felperes okozta és annak bizonyítására vállalkozott, hogy felperes házastársi kötelességeit súlyosan megszegte, és hogy őt folyton rágalmazva azt híresztelte, hogy hivatalából elcsapták és első nejét meggyilkolta.. A felebbezési bíróság az eme tények bizonyítására felhivott tanuk kihallgatását mellőzte, mivel arra is tekin-