Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)
CSALÁDJOG. 187 peressel együtt vette, a telekkönyv pedig azt mutatja, hogy alperes 1894: XXXI. a ház fele tulajdonát adásvétel és nem ajándékozás alapján sze- t'"cz" rezte meg. A bemutatott számlák pedig azt bizonyítják, hogy az í#- §• építkezések is a felperes s az alperes közös költségén történtek. Ajándék viszEzzel szemben nem volt tekintetbe vehető felperesnek kereskedelmi szaköyetelhekönyvei kivonatával bizonyítani kívánt az az állítása, hogy a vétel- *eseárt s a kiadásokat egyedül ő teljesítette, mert ő ki nem mutatta, hogy ítzokat a házasság előtt megvolt törzsvagy o n á b ó 1 fizette ki: a mennyiben pedig azokat a köz szerzemény bői fedezte, azok felét az alperestől ajándék czimén és érdemtelenség okából vissza nem követelheti (904. jan. 12. 4726/903.). 21266. C u r i a: Az 1894 : XXXI. t.-cz. 134. §-a a 89. §-nak azt a rendelkezését, hogy a vétkes házasfél a házasság fennállása alatt adott ajándékot vissza nem követelheti, visszaható erővel ruházta fel, s ügy ez a rendelkezés a hivatkozott t.-cz. hatályba lépte előtt létrejött, ajándékozási jogügyletre is alkalmazandó (904. febr. 25. 382/903.). go gj oo 21267. Curia, mint felülvizsgálati bíróság: Fel- ' * peres felülvizsgálati kérelmével elutasittatik. Indokok: Felperes ^tós*) a sommás eljárási törvény 185. §-ának a) pontjára alapított felülvizsgálati kérelmében azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság ítélete jogszabályba azért ütközik, mert az 1894: XXXI. *j Az ideigiet.-cz. 90. §-a az ideiglenes vagy végleges tartásdíj közöttv^|t^z^rt^^ különbséget nem tevén, a nő kérelmére a férj az ideiglenes tartástsetekeii.aiábba is biztosítani köteles. E panasz azonban megállható alappal nem bír;10-- §- kaPc?án mert miként ezt a kir. Curia I. G. 421/900. számú ítéletében is már kimondotta, az 1894 : XXXI. tcz.-nek 90. §-a csak a házasság végleges felbontásánál nyerhet alkalmazást, az ideiglenes nőtartás iránt indított perben keletkezett Ítéleti rendelkezés pedig csak ideiglenes jellegű, mely mihelyt a házassági bíróság a házasságból eredő viszonyokat szabályozza, hatályát veszti, s ekként az idézett törvényczikk rendelkezése az ideiglenes nőtartásra alkalmazható nem lévén, a felebbezési bíróság jogszabályt sértett, midőn felperest a megítélt ideiglenes tartásdíj biztosítása iránti keresetével elutasította (903. jan. 16. G. 446/902.). 21268. Curia: Felp. felülvizsgálati kérelmében azért támadja meg a felebbezési bíróság ítéletét, hogy szerinte jogszabály az, hogy a férj nejének a különélés ideje alatt jövedelme arányában köteles tartásdijat fizetni, ezt a jogszabályt pedig megsértette a felebbezési bíróság akkor, amidőn megállapítást nyert az, hogy azóta, amióta felperes részére a havi 40 korona tartásdíj megítéltetett, alperes fizetése emelkedett, mégis a felebbezési bíróság azoknál az egymást kizáró indokoknál fogva, hogy a« korábbi tartásdíj megállapításánál már tekintetbe vétetett, hogy alperes fizetése emelkedni fog, másfelől pedig, hogy a fizetésszaporulat jelentéktelen, mely a tartásdíj felemelését nem indokolja, felperest a tartásdíj felemelése iránti keresetével elutasitota. — Felperes panasza megállható alappal nem bír. Az ideiglenes női tartást ugyanis nem az 1894 : XXXI. tcz., hanem a törvényes bírói gyakorlat szabályozza és a törvényes gyakorlat értelmében e czimen a nőt csak a szükséges tartás illeti meg; e tekintetben tehát nem alkalmazhatók az 1894 : XXXI. tez. 91. §-ában a kiszabott tartás felemelésére vonatkozó elvek, melyek különben nemcsak a férj vagyoni helyzetének javításán, hanem a nő jövedelmének kevesbedésén alapulnak. Minthogy pedig felperes részére a
