Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

168 KÖTELMI JOG. Vaspályák A bizonyítás tehát egészben felperest terheli. Felperes azonban takartéritesi nukkai igazolta, hogy sinvágás közben érte a baleset és azonnal orcoteiessege.vosjoz ^ vezették, kórházba vitték; rögtön mondta akkor felperes, hogy vasszilánk ment a szemébe, az véres volt. Az orvosszakértők megállapították, hogy felperes jobb szemére gyógyithatlanul vak és hogy ez külső sérülés eredménye. Az okozati összefüggés igy a Vakság és a baleset között kétségtelen. Végül a márnökszakértők többsége kijelentette, hogy a sinvágás veszélyes munka és hogy a munkás védelme szempontjából sodronyhálóból készült szemvédő alkalmazandó. Ezt alperes elmulasztván, kártérítési kötelezettségét megállapítani kellett annál is inkább, mert alperesi szakértő is megengedi, hogy ily balesetek ezen munkánál előfordulnak, ha ritkán is. Az pedig sulylyai nem bir, hogy az óvó eszköz a pálya fentartásánál alkalzásban nincs. A kártérítési (összegénél figyelembe vétetett, hogy felperes beismerte hogy napi 1 korona 80 fillért keresett, a szakértők véleménye alapján pedig felperes munkaképessége legalább 30%-al csökkenvén, a kártérítésként fizetendő összeg havi kerek 20 koronában találtatott megállapitandónak, több azért nem, mert a teljes munkaképtelenséget felperes az amúgy is teljesen használhatlan jobb szem kivétele által megakadályozhatja, de mert az, hogy idővel többet is kereshetett volna, bizonyítottnak azért sem mutatkozik, mert felperes 8 évi alkalmaztatása után a rendes napszámon felüli öszszeget nem keresett. Azi a körülmény, hogy mekkora családot kénytelen felperes eltartani, az összeg megállapításánál külön figyelembe nem jöhet, mert alapul e tekintetben csak felperes tényleges keresete szolgálhat (903. máj. 7. 13845.). — Budapesti tábla: Helybenhagyja indokainak azzal a helyesbítésével, hogy a szakértők véleményével bizonyított ténynek tekintendő, hogy a keresetben körülirt az a munka, a mit felperes az államvasutak szolgálatában teljesített, a munkás testi épségére nézve veszélylyel jár, ily esetben pedig a munkaadó minden körülmények közt felelős a balesetért, hacsak nem bizonyítja, hogy a baleset a munkás gondatlansága következményeképen állott elő; minthogy alperes ily bizonyítékot nem szolgáltatott, az elsőbiróság részéről felhozott s ezekkel nem ellenkező indokoknil fogva a marasztalás helyes (903. nov. 6. 7170J. — Guria: Helybenhagyja (904. febr. 23. 299.). 21228. Guria : Jóllehet, a tanuk vallomása alapján megállapítható az, hogy a néh. P. Albert kocsija ugy került a pályatestre, hogy az átjárónak az isaszeghi ut felőli részén a sorompó nem volt kellően leeresztve, mindazonáltal a tanuk vallomásával az is megállapítható, hogy az átjáró másik oldalán a sorompó kellő időben és kellő módon leeresztve volt. Minthogy pedig néh. P. Albert csekély figyelem mellett is megláthatta volna azt, hogy a túlsó sorompó le van eresztve, neki a fen forgott körülmények között nem lett volna szabad a pályatestre menni, ha tehát mégis a pályatestre ment, s ott a helyett, hogy noha a tanuk vallomása szerint elég ideje volt az átmeneteire, vagy legalább a saját életének megmentésére, a leeresztett sorompó előtt a kocsiban maradva megállott, az állás és tétlensége közben beállott baleset őt a saját hibájából érte, a mint ezt támogatja saját nejének, a felperesnek és testvérének a büntető eljárás során tett az a vallomása is, hogy néhai P. A.-nek a pályatesten nem is kellett átmennie, s igy a szerencsétlenség azért következett be, mert a néhai P. A. elaludt. Ezeknélfogva a másod-