Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

KÖTELMI JOG 16? bíróság ítéletének megváltoztatása mellett a per főtárgyát illetően Vaspályák az elsőbíróság ítélete ezeknél az okoknál fogva hagvatott helyben kártérítési (904. ápr. 15. 5564.). kötelessége. 21229. Curia: Az 1874: XVIII. t.-ez.-ben megállapított felelősség alkalmazásának az a feltétele, hogy a bekövetkezett baleset és a vaspálya üzeme között fennforogjon az okozatos összefüggés, a jelen esetben azonban ez az összefüggés meg nem állapitható, mert eltekintve attól, hogy a felperes által elesése okául felhozott körülmények, vagyis a vonatnak a nyilt pályán hirtelen megállítása és a padlónak nyirkossága és csuszóssága, valótlanoknak bizonyultak: a rendesen haladó személyvonat közönséges rázása a köztapasztalat szerint nem jár eleséssel, ha tehát koránál és testalkatánál fogva e részben nagyobb veszélynek kitéve nem volt felperes, a tanuk szerint rendesen haladó személyvonaton, minden arra okul szolgálható külső ok behatása nélkül állitóan eiesett, ami külömben bizonyítva nincs is, az, valamint annak következménye egyedül az ő hibájául róható fel, annyival inkább, mert a rendszerinti vasúti utazással járó gondosság és vigvázat az utazót terheli. (904. máj. 31. 3673.). 21230. Budapesti tsz.: Felperes keresetével elutasitta- A vonatról tik. Felperesnő keresetében azt adta elő, hogy férje S. S. 1903. már- menetközben czius 16-án Budapest—haraszti helyiérdekű vasúton utazván, a bu- ^euKr^f-tö' dapesti végállomást megelőző (feltételes) megálló helyen le akartJ/állotthalúlszállani, minthogy azonban a vonat meg nem állt, kénytelen volt a ese( vonatról menetközben leszállani, miközben a vonat kerekei alá került és életét vesztette. Felperesnő ezen az alapon a maga és négy kiskorú gyermeke részére kártérítés megítélését kérte az alperes vasút ellen s kártérítésül az elhalt évi 1600 korona jövedelmének 20-szorosát s ezen felül a tönkrement ruha 40 koronányi értékét és a temetés 289 koronányi költségét kérte megítéltetni. S. S. elhalálozása a 2. alatti anyakönyvi kivonattal s felperesnő kereseti jogosultsága a B; alatti házassági, illetve C), D), E), F) alatti születési anyakönyvi kivonatok tartalmával igazolva van. Alperes a felperes ténybeli előadását valónak elismervén, s előadván, hogy S. S.-t annak folytán érte a baleset, mert a vonatról menetközben ugrott le, a kereset elutasítását kérte, mert az elhalt az által, hogy a mozgó vonatról leugrott, egyrészt nagyfokú gondatlanságot tanúsított, másrészt tiltott cselekményt követett el. A felek előadása szerint az nem vitás, hogy a felperesnő férje italtól mámoros állapotban szállt fel a vonatra. Ezek szerint bizonyítva van, hogy a felperesnő férje s illetőleg a felperesnő gyámsága alatt álló kiskorúak atyja, az alperes vasúti üzeménél vesztette életét. Minthogy azonban az 1874: XVIII. t.-cz. 1. §-a szerint a vasút nem felelős, ha bebizonyítja, hogy a halált az elhalt saját hibája okozta; s minthogy már a keresetben előadott tényállásból nyilvánvaló, hogy a felperesnő férje nagyfokú gondatlanságot tanúsított akkor, a midőn a mozgó vonatról leugrott s ekként bizonyítva van alperesnek az a védelmi állítása, miszerint a felperesnő férjének elhalálozását a saját hibája s egyúttal'vétkes cselekménye idézte elő; minthogy végül az, hogy a vonat a feltételes megállóhelyen meg nem állt, ugy az, hogy a leszállást senki meg nem akadályozta, — ha való volna is — nem tekinthető oly körülménynek, mely a felelősséget a vonatra hárítja, mivel a leszállás vagy a vonaton maradás kizárólag az elhalt saját akaratától függött s a mennyiben a vonat meg nem állása daczára leugrott, éppen saját akaratán alapuló ezen ténykedé-