Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

KÖTELMI 167 lezően alakult és a táppénz fizetésére a törvénynél fogva kötelezett Vaspályák betegsegélyző pénztártól kapta, a fizetés tehát az alperes javára nem kártérítési szolgálhat (903. nov. 20. 5228.). kötelessége. 21225. Curia: Ha a fuvarozásnak nyitott kocsiban kellett történnie, a feladó felelős azon kárért, amely a fuvarozónak ezen módjával járó veszélyből keletkezett, ha csak az be nem bizonyittatik, hogy a beállót kár a vasútnak vagy embereinek vétkessége folytán keletkezett. Ily fuvarozás esetén az a körülmény, hogy a feladó kívánságára takaró ponyvák alkalmaztattak, a vasútra messzebbmenő felelősséget nem ró, mint a minő a nyitott kocsikon, takaróponyva nélkül történő fuvarozás esetén fennáll. Az a körülmény, hogy a feladó kívánságára a vasnt által kiszolgáltatott takaróponyvák nem voltak elegendő menynyiségüek: a vasút vétkességét meg nem állapítja, m;rt az ingóságok berakásáról a feladó tartozott gondoskodni. Ilyen esetben pedig a vasút által a berakáshoz a feladó rendelkezésére bocsátott munkások nem a vasút, hanem a feladó megbízottjaiként lévén tekintendők, ezeknek esetleges vétkessége is nem a vasút, hanem a feladó terhére esik. A vasút részéről ponyva kölcsönadása nem a fuvarozási ügylet teljesítése körében eszközöltetik (903. nov. 26. 240.). 21226. Temesváritábla: Az elsőbiróság ítéletét meg kellett változtatni és a felperest a keresetével elutasítani, mert az 1874. évi XVIII. t.-cz. 5. §-a értelmében jogosítva van ugyan a felperes a néki már jogeiősen megítélt járadék felemelését kérni, de csak abban az esetben, ha azok a körülmények lényegesen megváltoztak, a melyek annak megállapításánál irányadók voltak. Ez az eset azonban fenn nem forog, mert maga alperes sem állítja, hogy a felperessége alatt lefolytatott peres eljárás befejezése óta a táblai bírónak a fizetése és lakbérilletménye, melyek megítélt kárkövetelése összegének meghatározásánál irányadóul szolgáltak, törvényhozásilag felemeltettek volna, hanem azt vitatja, hogy ily irányú törvény kilátásba van helyezve; minthogy azonban a jövőben hozható és tényleg nem létező törvénynek ismeretlen és csak feltevésekből, törvénytervezetből merített tartalmából függően jogokat bíróilag megállapítani nem lehet, a mennyiben a bíróság csak a formális törvények és törvényes jogszabályok alapján hozhat Ítéletet; minthogy a fennebb felhívott törvényszakaszban emiitett körülményváltozást csak tényleg bekövetkezett ujabbi körülmények idézhetik elő, a mely változás előállásakor azonban az arra alapitható igény azonnal érvényesithetővé is válik, annak a birói kimondása, hogy abban az esetben, ha az állami tisztviselők illetménye a most járó illetménynél magasabb összegben határoztatnék meg, felperesnek már megállapított kártérítési igénye kiterjed azon különbözetre is, a mely most létező és a felmerült illetmény között fog keletkezni, helyt nem foghal — Curia: Helybenhagyja (904. jan. 26. 3580/903.). 21227. Budapesti tsz.: Alp. köteles felp.-nek 1900. május 3-tól életfogytiglan havonként 20 koronát stb. megfizetni. A kereset szerint felperest alperes a pályafentartásnál munkáskép alkalmazván, sinvágás közben ott 1900. május 3-án baleset érte, a mennyiben egy vasszilánk jobb szemébe fúródván, azt elveszítette. Ez alapon követel havi 60 korona tartást. Előrebocsájtátik, hogy jelen esetben az 1874: XVIII. t.-cz. alkalmazható nem volt, mert ezen t.-cz által szabályozott eset fenn nem forog, a mennyiben a pályafentartási munka a törvény által értett üzemhez nem számitható.