Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)
162 KÖTELMI JOG. Vaspályák ván, Újvidék állomás közelébsn a vonat, melyen felperes utazott, egy kártérítési másik vonattal összeütközött, minek következménye az volt, hogy otelessege. feipereSj a kocsiszakaszban állva várta a vonatnak bemenetelét, amikor a nagy zökkenés folytán egyensúlyát elvesztette, az ellenkezű oldali ülés bőrrel bevont támlájához kétszer egymásután erősen odaütődött, majd az ülésre hátrabukott, onnét visszalökődött ugy, hogy az ülésoldal még egyszer fejét, majd a gyomor táját odaütötte, mire kábultan összerogyott. Csakhamar azonban magához tért, a vasúti kocsiból kiszállott, hogy gyalog bemenjen a városba, de alig ment néhány lépésnyire, már is szédülések fogták el, nem volt képes tovább gyalog menni, kénytelen volt kocsira szállani s magát egy szállodába vitettni, hol három napig betegen feküdt. Felperes azt állítja, hogy ezen eest óta állandóan betegeskedik, ügyvédjelölti hivatásának megnem felelhet s folytonos orvosi gyógykezelés alatt áll ugy, hogy minden szellemi foglalkozásra képtelen. Felperes keresetében kéri, hogy alperes 300 frt gyógykezelési költségben, továbbá 1800 írt járadéknak megfizetésében kártérítés czimén marasztaltassék. Alperes nem tagadja, hogy a keresetben állított időben Újvidéken puszta véletlenből vonathorzsolás történt, beismeri, hogy ez alkalommal felperes a II. osztályú kocsiszakasz párnázott falaihoz ütődött, de tagadja, hogy puha párnához való ütődés felperesre nézve a keresetben előadott súlyos következményekkel lehetett volna, mert a vonathorzsolás megtörténte után alperes a felperes kezelő orvosát s a pályaorvost azonnal felszólította, hogy felperest tüzetesen megvizsgálják, állapotáról véleményt mondjanak. Az orvosok akkor a •/. a. látleletet kiállították, mely szerint felperes az összeütközés következtében szenvedett ugyan némi csekély gyomorrázkódást, de ez oly csekély volt, hogy legfeljebb öt-hat napi gyógyítást igényelt. Alperes tehát tagadva, hogy felperes tanulmányai befejezésében hosszabb időre akadályozva lenne, kéri felperest keresetével elutasítani. Az 1874: XVIII. t.-cz. 1. §-a értelmében, ha valamely vaspálya üzeménél valaki ,testi sértést szenvedett, az ez által okozott károkért az illető vaspályavállalat felelős, kivéve, ha a vállalat bizonyítja, hogy a testi sértést elhárithatlan cselekménye, vagy sérültnek saját hibája okozta. Alperes nem is bocsátkozik annak bebizonyításába, de nem is állítja, hogy valamely vis major, valamely harmadik személy elhárithatlan cseleKménye vagy a sérültnek saját hibája fenforgott volna, azt pedig, hogy vájjon vonatösszeütközés vagy csak vonathorzsolás törtörtént, a kártérítési kötelezettség szempontjából merőben közömbös. Tény az, hogy az esetet megelőzőleg felperes ügyvédjelölt volt, ilyen minőségben ténykedett és működött, tény az is, hogy felperes a vonatból kiszállva, szédüléseket szenvedett, szállodába szállani kénytelen volt, tény az is, hogy felperes közvetlen az eset után orvosilag megvizsgáltatván, két szakértő orvos, kiknek egyike maga alperes pályaorvosa volt, felperesen neurosis traumaticát (railway-skint) megállapított. Tény továbbá az is, hogy felperes Ó-Becsére hazaérkezvén, dr. P. és dr. Sz. községi orvosok által orvosi 'gyógykezelés alá vétetvén, állapota folyton-folyvást hanyatlott, általános elgyengülése és munkaképtelensége bekövetkezett, s rajta a neurosis traumatica tünetei orvosszakértőleg megállapíthatók voltak. Felperes sínylődő és szenvedő állapotában gyógyulást keresve, felkereste dr. Kétly egyetemi tanárnak budapesti klinikáját, ott is több napon át betegen feküdt s dr. K. tanár is azon orvosszakértői véleményének adott kifejezést, hogy felperes súlyos functionális idegbajban szenved, mely idegbaj a vasúti szerencsétlenségből származó traumás neurosisnak,
