Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)
KÖTELMI JOG. 163 ügynevezett raiiwayskinnek, minősítendő. A tsz. a tényállásnak min- Vaspályák den irányban való megállapítása végett felperes kórállapotának orvosol„a™™s^ szakértői vizsgálatával dr. K. és dr. D. tsz.-i állandó orvos-szakértőket ° e esse&e s dr. 0. budapesti angyalföldi tébolydai igazgató főorvost h'.zti meg. Ez.m szakértő orvosok szakvéleményükben megállapították, hogy felperes idegrendszere még jelenleg is funct'onális zavarokban szenved, megállapították, hogy felperes bár a javulás utján van, de jelsnleg még beteg s munkaképtelen, hogy kedvező körülmények, gondtalan élet mellett s ha az autosuggestio, vagyis a meglevő idegkóros tünetek akaratlan ébren tartása nem hatna gátlólag a gyógyfolyam rendes menetére, a beteg körülbelül egy év alatt munkaképességét részben vagy egészben visszanyerheti. Mindezek alapján a tsz. megállapítja, hogy felperes csakugyan súlyos beteg, munka- s keresetképtelen, hivatását, mint ügyvédjelölt, be nem töltheti, tanulmányait nem folytathatja, s hogy ezen sinylő állapota a kérdéses alkalommal szenvedett belső sérülésének közvetlen eredménye, miért is az 1874: XVIII. t.-cz. 1. §-a alapján alperes kártérítési kötelezettségét megállapítani kellett. A gyógykezelési költségeket a tsz. a keresetben felszámított összegben megállapította, mert figyelemmel dr. P. tanúvallomására, a bemutatott gyógyszertári számlára s arra, hogy felperes dr. K. klinikáján is volt s ott is gyógykezeltette magát s hogy most már harmadik éve tart, hogy felperes súlyos, sinylő beteg, a felszámított gyógykezelési költségek túlzottan felszámítottaknak nem találtattak, miért is ezeknek megfizetésében alperest marasztalni kellett. Az é\i járadék összegének megállapítása körül a tsz. ügyelembe vette, hogy felperes ügyvéd jelölt volt s habár a szerencsétlenség történtekor csak 40 frt. havi fizetése volt, mégis némely megengedett szokásos mellékkeresmén\'e is -lehetett. Lehetséges, hogy a mennyiben a végzetes szerencsétlenség be nem következik, felperes időközben talán az ügyvédi vizsgát is letette volna s igy alkalma nyílott volna családja jövőjét biztosítani, saját magának anyagi jólétet teremteni. Mindezektől felperes talán hosszabb időre, talán örökre elesett, s igy mint keresetképtelen, vagyontalan egyén, neje, az általa eltartott édes anyja, három serdületlen gyermeke a nyomornak, ínségnek lesznek kitéve. De nem kerülte el a tsz. figyelmét az a körülmény sem, hogy felperes az eset történte előtt is már beteges, gyenge, vézna, gyomorbajos ember volt (dr. P. véleménye), hogy 38 éves koráig sem tette le az ügyvédi vizsgát s igy ama kérdés is képezhette megfontolás tárgyát, hogy vájjon felperes egyáltalában letette volna-e valamikor az ügyvédi vizsgát s teremtett volna-e önmagának önállóságot és jólétet. Mindezek figyelembe vételével s kizárva nem lévén, hogy felperes csakugyan jobb anyagi viszonyok közé is juthatott volna, a tsz. felperes évi járadékát havi 140, évi 1680 K.-ban megállapította, melynek fizetése iránt az iaézett törvénycikk 4. §-a szerint rendelkezett. Felperes keresetében gyógykezelési költségeit csak 300 forintban számította fel, válasziratában azok összegét 1424 K.-ra fölemelte s ez utóbbi összegben kérte alperest marasztalni. Tekintettel arra, hogy az ellenirat előterjesztése után sem a kereset kiigazításának, sem fölemelésnek helye nem lehetett, alperes pedig ezen fölemelés ellen tiltakozott; tekintettel arra, hogy ha felperesnek bebizonyithatólag a kereset beadása után is voltak gyógykezelési költségei, ezeket külön per utján érvényesítheti, felpeperest a 300 frt. gyógykezelési költségeket meghaladó, fölemelt keresetével külön perutra kellett utasítani (902. jan. 7. 23/902.). — Szegedi tábla : Az elsőbiróság Ítélete azzal a kiegészítéssel, hogy n*
