Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

158 KÖTELMI JOG. Birói fe- kedett akkor is, mikor a D. J.-né bűnügyében, ahelyett hogy D.-nének gyelmi tör- egyszerűen a fizetendő összeg mennyiségét és a fizetési határidőt vény. megmondotta volna, D.-nének magánügyeibe avatkozva azt a tanácsot adta, hogy még ráér fizetni; sőt ezt a viselkedését még azzal is tetézte, hogy D.-né helyett fizetve, még B. ügyvédtől is elfogadott oly kedvezményt, melyet neki a fenforgó körülmények mellett semmi szin alatt sem lett volna szabad elfogadni. Panaszlott ezen ténykedései, ha azok egymagukban vétetnek elbirálás alá, egyenkint is elégségesek arra, hogy a fegyelmi vétséget külön-külön is megállapítsák; minélfogva a kir. tábla Ítéletének részben való megváltoztatásával őt 3 rendbeli fegyelmi vétségben bűnösnek kimondani, egyebekben ugyanazon Ítéletben felhozott s a fentiekkel nem ellenkező indokai alapján helybenhagyni kellett (901. márcz. 16. 146.). 21215, C: A vád az volt, hogy vádlott albiró a törvényt az elővezetési parancs kiadásának és kézbesítésének elmulasztása által sértette meg, vagyis, miután az elővezetett terhelt az elővezetés bekövetkezéséről vádlott albiró részéről szóval már előre értesíttetett is, az elővezetés elrendelésének a fenforgott esetben kétségtelen helye volt, nem az elővezetés elrendelésének törvénytelensége miatt vagy az értesítés elmulasztása miatt, hanem egyedül amiatt emeltetett a vád,, hogy a foganatosításkor a BP. 131. §-ában körülirt elővezetési parancs kibocsátása és kézbesítése elmulasztatott. Az elsőfokú fegyelmi bíróság ítélete egyedül a vád szempontjából lévén felülbírálandó: azt azért kellett helybenhagyni, mert a tényeket híven feltüntető indokok szerint bizonyított vádbeli mulasztás a meg nem czáfolt védelemben az uj törvény alapos ismereteinek hijján járatlanságból elkövetettnek állíttatván: vádlott terhére csakis a törvény meg nem értéséből származott tévedést lehetett bebizonyitottnak elfogadni; ezen az alapon azonban nem lehetett megállapítani azt, hogy vádlott ellen a hivatali kötelesség vétkes megszegésének esete, vagyis az 1871. évi VIII. t.-cz. 20. §-ának a) pontja szerint meghatározott fegyelmi vétség forog fenn (902. febr. 8. 66.). 21216. Curia: P—i lakos, aki ügyvédi oklevéllel bír ésabudapesti ügyvédi kamarának az ügyvédekről vezetett lajstromában felvéve van, a saját nevében és neje érdekében M. kir. ítélő táblabírói czimmel és jelleggel felruházott pápai kir. járásbiró és K. albiró ellen fegyelmi vétség miatti megbüntetésük és a kártérítési kereshetőség megállapítása végett. Minthogy azonban M., mint kir. itélő táblabírói czimmel és jelleggel felruházott kir. járásbiróra nézve a fegyelmi bíróságot elsőfokulag az 1871. évi VIII. t.-cz. 33. §-a szerint a kir. Curia kisebb fegyelmi tanácsa gyakorolja és így a győri kir. itélő tábla M. fölött a fegyelmi bíráskodást gyakorolni hatáskörrel nem bir, ez okból határozatának M. kir. itélő táblabírói czimmel és jelleggel felruházott járásbiróra vonatkozó része meg volt semmisítendő és ai panaszoknak az illetékes fegyelmi bírósághoz áttétele volt rendelendő. Az elsőfokú fegyelmi bíróság határozatának K. albiróra vonatkozó része pedig megváltoztatandó volt azért, mert S. fegyelmi panasza az elsőfokú fegyelmi bíróság részéről egyedül felhozott abból az indokból, hogy P. magánfél ellen indítványát (nem meghatalmazott ügyvédje által adta be, jogszerűen el nem utasítható. Ugyanis az 1881 : LIX. t.-cz. 12. §-a szerint, amelynek rendelkezését az 1893: XVIII. t.-cz. 187. §-a sommás felülvizsgálati eljárásban fentartotta, azok, kik ügyvédi oklevéllel birnak, oly polgári perekben, amelyekben a felek magukat ügyvéd által képviseltetni tartoznak, saját ügyeikben ügyvéd által képvisel-