Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)
154 KÖTELMI JOG. Kártérítés, összefüggésben is áll, nem szenvedhet kétséget, hogy ebVadászeb el-hen az esetben az I. rendű alperest mint gazdát fővadászának kárpusztitásáért tevő tényeért a felelősség feltétlenül terheli, és ezek szerint nem való kdrtala-aéTteft meg a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt, midőn a mámtas. sodrendü alperes jogellenes cselekményeért az elsőrendű alperesnek feltétlen kártérítési kötelezettségét szintén megállapította. Mert anyagi jogszabály az, hogy oly esetben, a midőn valamely követelés összegének meghatározása birói megállapítástól függ, a megállapított összeg után a késedelmi kamat a kereset megindításának idejétől igényelhető. A felebbezési bíróság ezek szerint anyagi jogszabály megsértése nélkül itélt, midőn ebben az esetben a «Czifra» nevü kutyájáért a felperesnek járó 400 korona kártérítési összeg után a törvényes késedelmi kamatot a kereset megindítása napjától fogva megállapította (902. jun. 30. G. 120/901.). A gazda fele- 21209. Budapesti tábla: A mezőgazdaságról és mezőlossege az ál- rendőrségről szóló 1894: XII. t.-cz. 112. §-a értelmében az állatok 0 °*ta á Ital o k o z ot t mezőgazdasági károkért azok gazdája felelős; ezl a felelősség korlátlan, tehát a gazdát akkor is terheli, ha a kár az ő mulasztásával nincs is okozati összefüggésben és ez alól a gazda még akkor sem vonhatja ki magát, ha az állat őrizetét másra bizza. Amüdőinj a törvén/"/ a gazda felelősségét annak vétkességétől függetleníti, nyilván abból az alapeszméből indul ki, hogy az, aki a maga érdekében oly erőket hoz működésbe és használ fel, amelyeket nem bír annyira féken tartani, hogy másokra veszélyesekké ne válhassanak, viseli annak a kárnak koczkázatát, amely azokból másra hárulhat. A törvény ezen alapgondolata mellett a hivatkozott intézkedés joghasonlatosság utján nyilván nemcsak! a mezei kártételekre, hanem az állat által okozott másnemű kárra is alkalmazható, emellett pedig mivel a balesetet előidéző tehén tulajdonosa az alperes, és az a körülmény, hogy ez a tehén H. J.-nál nyári legeltetésen volt, és annak1 a baleset alkalmából fejés czéljából az alpereshez való hajtását a nevezett rendelte el, nem bizonyítja azt, hogy a tehenet H. J. mint sajátját bírta, ezt mint haszonélvező, vagy haszonbérlő tartotta, következésképp a tehén gazdájának nem ő, de alperes tekintendő; az előrebocsátottak alapján az ezen állat által előidézett balesettel okozott kárérti felelősséget igy annál is inkább meg kellett állapítani, meirt a balesetet, amelyet az állat megkötözése elháríthatott volna, vis majornak tulajdonítani nem lehet, és meirt a felelősség ily mértéke mellett közömbös körülmény az, hogy az állat jámbor volta szükségtelenné tette-e vagy nem a hajtásnáil e különleges óvrendszabály alkalmazását. Az < lsőbirósági ítélet megváltoztatásával tehát alperes kártérítési kötelezettségét megállapítani kellett (1903. április 28. 9233/902.). — Curia: Hhagyja indokainál fogva és azért, mert az általános magánjogi elvek szerint a valamely állat által okozott károkért rendszerint az állat tulajdonosa felelős, s a jelen esetben annyival inkább, mert az alperest gondatlanság terheli a részben, hogy a balesetet előidéző tehene országos vásár alkalmával a vásáros nép között vezetőkötél nélkül hajtatott fejééhez (904. jun. 21. 5424/903.). Fővárosi vá- 21210. Bpesti tábla: Felp. kizárólag a Budapest székessárcsarnoki főváros közönsége ellen indított keresetét arra alapítja, hogy az; alperes tisztviselők tulajdonát képező központi vásárcsarnokban bérelt halmedenczében, kártérítési kő zz 1899. évi április hó 26—27-ike közötti éjjelen elhelyezve volt telessége. halak közül 475 kgnyi halmennyiség a vásárcsarnok személyzete
