Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

KÖTELMI JOG. 143 vizmü, melynél felperes férje életét vesztette, alperesnek olyan ipari Kar*entes. ielepe, melyre a balesetek elhárítása tekintetében az 1839: AA VILI. (Vizmühely). t.-cz-.-ben foglalt intézkedések is irányadók, és mely ipartelepeknél az alkalmazottak életének, testi épségének és egésrségének megóvására szükséges intézkedések elmulasztásából származó anyagi karért a tulajdonos, jelen esetben tehát az alperes szavatol, s minthogy az 1872. XXXVI. t.-cz. 115. és következő §§-ainak rendelkezése c>ak akkor alkalmazható, ha a károsodás a tisztviselő hivatalos tisztéből folyó 6a közhatósági jelkgü intézkedéséből vagy kötelességének megszegéséből következett be, amiről a jelen esetben az áll'tólag mulasztó közegeknél szó sem lehet, s minthogy a folyamatba tett bűnvádi eljárás sem szolgálhat akadályul a magánjogi igényeknek per utján való érvényesítésére: mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatni s az elsőbiróságot további szabálvszerü eljárásia utas'tani kellett (901. máj. 13. 9379.). 21200. Szegedi tábla: A felp.-nek a lejárt 120 korona jár a A baleset ködék kamata csak a kereset beadása napjától jár, mert az alperes- velkeziében nek kártérítési kötelezettsége csak ebben a perben állapíttatván meg,^frL ^^éké késedelme csak a kereset beadása napjától veszi kezdetét. - C u r i a : Abban a részében, mely szerint alperes arra is köteleztetett, hogy felperesnek a testesonkitás által szenvedett általános hátrány kárpótlásául 4000 koronát fizessen, mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik és felperes e czimen támasztott kártérítési igényével elutasittatik. Felperes keresetének arra irányított részével, mely szerint a keresménye csökkenése fejében követelt járadékon kivül, azért a személyes hátrányért is egy összegben kért kártérítést, a melyet a beállott csonkítás folytán előmenetelében szenvedett, felperes azért utasíttatott el, mert a csonkítás folytán szenvedett keresetképesség csökkenésért a megítélt járadékban kárpótlást kapván, nincs jogczime arra, hogy ezenfelül ugyanazért a csonkításért más alapon külön kártérítést követeljen <904. jun. 8. 4879.). 21201. Kassai tábla: Az elsőbirósági Ítélet részbeni megváltoztatásával kötelezi alperest, hogy felperesnek havonkér.t, míg él, 11 korona járadékösszeget fizessen. A felperes kárkövetelésének többi részét a kir. tábla elutasítja. Indokok: Az elsőbiróság Ítélete a felperes kárkövetelési jogát és az alperes kártérítési kötelezettségét megállapító részében annak az indoknak, hogy eta fennálló birói gyakorlat szerint jogszabályt képez az, hogy az állandó veszélylyel járó ipari vagy gazdasági üzem tulajdonosa felelős az üzemben okozott kárért még abban az esetben is, ha őt a köteles gondosság elmulasztása nem terhelt , elhagyásával az elsőbiróság Ítélete egyéb indokaibóJ s még azért is helybenhagyandó volt; mert az alperes bánya tá rsula t társpénztárának bemutatott alapszabályai a munkaközben beállott baleset által munkaképtelenné vált tagoknak csupán a nyugbéreiről intézkednek, a mi által a tagok arra való jogosultságuktól, hogy a bányatársulat ellen a munkakeresetükben és megélhetési viszonyaikban baleset folytán szenvedett hátrányokért kártérítési igényeiket érvényesíthessék, elzárva nincsenek; továbbá, mert az alperes által a felebbezésében felhozott az az uj tényállítás, hogy felperes sérülése egyedül és kizárólag saját hibájából következett be, valamint az erre felajánlott bizonyíték is az 1881: LIX. t.-cz. 29. §-ának