Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 15. kötet (Budapest, 1903)

150 KÖTELMI JOG. Kártérítés, értelmében figyelembe nem vehető. A kártérítés mennyisége tekmA baleset Arö-tetében azonban az elsőbiróság ítélete részben megváltoztatandó volt. vetkeztében Ugyanis felperesnek a baleset folytán szenvedett az való kartala-& sérülése, hogy az orvosszakértők egybehangzó véleménye szemtas mertek eTÍnt a j0bbczombtörés következtében jobb lába öt centiméterrel rövidebb lett, mint a bal lába, a felperes összes életviszonyaira csak annyiban bir jelentékeny, hátrányos befolyással, hogy ezen sérülése folytán munkaképessége tetemesen, a szakértők véleménye szerint 33 százalékkal csökkent, amiért ezen csökk:nés arányában és eddigi munkakeresményének megfelelően kárpótlandó; azorban ez a sérülés minőségére való figyelemmel, nem tekinthető a munkaképesség korlátozásán felül felperesnek, mint bányamunkásnak életmódja és megélhetésére kiható oly hátrányos állapotnak, amely miatt eddigi munkakeresményének megfelelő életjáradékon felül még külön kárpótlást is igényelhetne; mert eltekintve attól, hogy a járadékösszeg életfogytiglan állapíttatván meg, felperes elszenvedett vagyoni kárának megfelelő kiegyenlítését annyival inkább képezi, mivel eddigi munkakeresménye a haladó korral nyilván csökkent volna; a kárvallottnak vagyoni kárán felül pedig egyéb kárpótlással a károsító csak akkor tartozik, ha szándékosan elkövetett tiltott cselekmény vagy szándékos kötelessé gszegéiS miatt van kártérítésre kötelezve, ami azonban a jelen esetben fenn nem forog. A járadékösszeg havi 11 koronában az elsőbirósági ítélet indokaiból és még azért is ily összegben volt megállapítandó, mert az alperesnek azt az előadását, hogy az alperes bányatársulat munkásainak lakást adni nem tartozik és a lakás munkásainak díjazásához nem is tartozik, felperes a per során meg nem tagadván, szolgálati ideje alatt élvezett, de alperes ' által nem kötelezett lakásának egyenértéke a járadékösszeg megállapításánál számításba nem vehető (1903. nov. 24. 3551 /903.) — Curia: Hhagyja (904. szept. 7. 839.). 21202. Curia: Alperes felülvizsgálati kérelmével elutasittatik. Alperes a felebbezési bíróság Ítéletét anyagi és eljárási jogszabály megsértése miatt támadja meg; azonban ez iránt alperes részéről felülvizsgálati kérelmében felhozott panasz nem bir megállható alappal. Az általános bányatörvény 210—213. §§. alapján törvényszerűen alakult társpénztár részére törvényszerűen meghozott alapszabályok rendelkezései az illető bányabirtokosra, a tagokra és magára a társpénztárra nézve kétségtelenül szerződés erejével bírnak és igy azokra nézve alkotják az alkalmazandó anyagi jogszabályt; azonban az olyan társpénztárnak törvényszerű rendeltetése a segélyre szorult munkásoknak, nemkülönben azok özvegyeinek és árváinak a gyámolitása, a mely igény tisztán magánjogi természetű és mint ilyen, a mennyiben alakszerű módon választolt bíróságra nem bizatik, az alapszabályoknak az anyagi jogba vágó rendelkezéseinek alkalmazásával ugyan, de a polgári bíróság előtt érvényesíthető, már pedig a felebbezési bíróság által alakilag és tartalmilag valónak elfogadott 2. alatti alperesi alapszabályok 29. czikkének pusztán az a rendelkezése, hogy minden egyes esetben az állandó keresetképtelenségnek a társaság által alkalmazott vagy különösen megbízott orvos részéről szabályszerűen meg kell állapíttatnia és ennek határozata egyedül mérvadó és döntő, sem alakszerűségnél, sem tartalmánál fogva választott bíróság kikötésnek vagy megállapításnak nem tekinthető és