Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)

VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS. 1881: LX. lag létrejött is, a kielégítési alap a végrehajtást szenvedő hitelezői t.-cz elől rosszhiszemüleg vonatott el és hogy ez okból ez a vételi ügylet 96. §.. ezekkel a hitelezőkkel szemben hatálytalan. Eme hatálytalanságnak Az igény be- kimondásával azonban a felebbezési bíróság nem lépte tul a bizonyítása: polgári biróság hatáskörét és ezzel jogszabályt nem sértett, az igényper mert ez a hatálytalanság a fenti tényállás mellett, a eivilis eldöntése, frans fenforgásánái fogva akkor is kimondható a polgári biróság által, ha az ügyletnél a büntetőjogi megbirálás alá eső csalás bűntettének vagy vétségének ismérvei fenn nem forognak, mivel az állandó bírói gyakorlat szerint a közel rokonok közt, a végrehajtás küszöbén a végrehajtást szenvedő tartozásainak fennállása idején ezek tudatában kötött ügyletek hatályossága polgári peruton és az igényperek keretében is megtámadható és megbírálható. (901. okt. 15. I. G. 329.) 20342. Curia: A végrehajtási foglalás joghatályára vonatkozó jogszabályokat és jelesül az 1881: LX. t.-cz. 97. §-nak azt a rendelkezését sem sértette a felebbezési biróság, a mely szerint a foglalás az összeírás megtörténtének időpontjától ad zálogjogot az összeirt tárgyakra, mert a felebbezési biróság a felperesek igényét nem az alapon Ítélte meg, mintha alperesek az összeirt követelésekre ez által zálogjogot nem nyertek volna. Alpereseknek az az érvelése, hogy a foglalás megtörténte időpontjától, vagyis a fenforgó esetben 1898. július 21-től kezdve a végrehajtást szenvedő a lefoglalt dologról nem rendelkezhetett, azt jogszerűen el nem idegenithette s ha mégis elidegenítette, a dolog a szerzett zálogjoggal terhelve megy át még a jóhiszemű szerzőre is és így felperesek az igényelt összegnek tulajdonjogát meg nem szerezhették, ebben az értelemben fenn nem áll, mert a lefoglalt dolognak jóhiszemű szerzője, a ki a lefoglalásról nem tudott, a dolog tulajdonjogát a zálogjogtól mentesen szerezheti meg, ha mindjárt a végrehajtást szenvedő jogszerűtlenül, vagyis a foglalásról tudva idegenítette is el a lefoglalt dolgot. (I. G. 40/1898. és I. G. 269/1898. sz.) Az alpereseknek az a további érvelése, hogy az a jogszabály alkalmaztatott helytelenül, ül. megsértetett, vagy mellőztetett, a mely szerint az ingók tulajdonjogának a megszerzéséhez a tényleges átadás szükséges, holott alperesek állítása szerint az igényelt pénz soha sem volt a felperesek birtokában, a fenforgó esetben meg nem állhat, mert a felebbezési biróság bizonyítottnak vette, tehát tényként elfogadta azt, hogy 1898. évi július hó 26-án, vagyis akkor, a mikor K. E. jószágigazgató a fizetést teljesítette, maga a végrehajtást szenvedő K. A. kérte fel a dr. M. E. ügyvédet a felperesek követeléseinek abból a pénzből való kifizetésére; továbbá, hogy dr. M. E. ügyvéd abból a pénzből a végrehajtást szenvedő jelenlétében közvetlenül a felpereseknek fizette ki a magánál további felosztás végett megtartott 1454 kor. 30 filléren fölüli összeget, a mely tényekből jogilag az következik, hogy attól kezdve, a mikor dr. M. E. a pénzösszeget, a végrehajtást szenvedő