Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)

66 VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS. 1881: LX bizonyítási kötelezettség a tekintetben, hogy az egyes lefogt.-cz. lalt tárgyak az ő kizárólagos tulajdonai és hogy azok a férj, 49. §. a családfő adósságai miatt végrehajtási foglalás alá nem vehetők. (902. decz. 9. I. G. 351.) 51. §• 20317. Nagyváradi tábla: Az előterjesztést elutasitja, mert Kivétel a fog-az 1881: LX. t.-cz. 51. §.w) pontja értelmében az iparosoknak, Más alól. gyári munkásoknak és napszámosoknak szükséges munkaszerei vannak a foglalás alól kivéve és igy ez az egybefoglalás utal arra, hogy az egyes csoportok munka-szerei között a foglalkozás külömbségéből folyó eltéréseken kivül egyébként nagy külömbség nem lehet és az iparosok munka-szerei alatt is csak olyan egyszerű szerszámok értendők, a melyek az iparosnak munkájához feltétlenül szükségesek, de nem érthetők alattuk olyan nagyobb munkaképességű gépek, a melyek az iparost már nemcsak a munka végzésére, hanem a gyári munkással versenyző működésre is képesitik; még pedig annál kevésbé, mert az 1881: LX. t.-cz. 51. §. o) pontja szerint az iparosoknak feldolgozás alatt álló anyag készlete is csak 100 kor. erejéig van a foglalás alul kivéve, jóllehet az iparosok feldolgozás alatt álló anyag készlete a szükséges szerszámoknál kevésbé fontosnak nem tekinthető ós igy egy olyan gép, a mely magában véve is 200 kor. értéket képvisel, a foglalás alul ki vettnek tekinthető csak ugy volna, ha az a munkához feltétlenül szükséges szerszám lenne, ezúttal azonban a szakértők is azt a véleményt adták, hogy a könyvkötő vágógépe a munkához nem feltétlenül szüksége*, csak a versenyképességet fokozza és teheti lehetővé. (899. decz. 4. 2908.) ff 53. §. ' 20318. M.-vásárhelyi tábla: Az 1881: LX. t.-cz. 53. §-ának jövedékek második tételében foglalt rendelkezés szerint, hogy mennyigyakorlásá- ben van helye végrehajtásnak az állami egyedáruság tárnak lefogla- gyaira, a fennálló jövedéki törvények szerint döntendő el. lása. Kétségtelen, hogy midőn a birósági kiküldött a rendelkező részben megjelölt végrehajtás alkalmával az italmérési, dohányés sóárulási jog gyakorlatát foglalta le, illetve helyezte birói zár alá, a végrehajtást állami egyedáruság tárgyára vezette, mert ezeket a tárgyakat vonta el a végrehajtást szenvedő kezelése alól. A vonatkozó jövedéki törvény és szabályok rendelkezései szerint pedig az emiitett jogok gyakorlata végrehajtás alá nem vonható. Mert az 1899. évi XXV. t.-cz. 15. §-ában s a törvény végrehajtása tárgyában kibocsátott 64,758/99. sz. pónzügyministeri rendelet 10. §-ában foglalt rendelkezések szerint az italmérési jog, illetőleg ennek gyakorlata át nem ruházható, kezelőre is csak az illetékes pénzügyigazgatóság engedélye alapján bizható. A dohánygyártmányok eladására vonatkozó 1890. évi hivatalosan összeállított szabályzat 1. §-a szerint dohánygyártmányokat csak az adhat el, a ki az eladásra az illetékes pénzügyigazgatóságtól előlegesen engedélyt nyert. Ugyanezen szabályzat 13. §-a szerint a dohányárus az eladást személyesen köteles vezetni s az ebben való