Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)

VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS. kivül helyezése iránti kén-lemben foglaltatnak tekintendő, 1881: LX. minthogy pedig a végrehajtási eljárás megsemmittetett, a t.-cz. megsemmisítés szükségképen kiterjed a végrehajtást jóváhagyó ^ §• végzésnek a költségeket megállapító részére is, habár az a végzés jogorvoslattal kifejezetten meg sem támadtatott. (902. febr. 12. 356.) 20310. üuria: Alperesnek az a panasza, hogy a feleb- 30. §. bezási bíróság helytelenül vette alapul a jelen törlési per Végrehajtás megbirálásánál a tlkkvi rdt. 155. §-ának rendelkezését, mivel megszüntetése a felperesek által keresetileg töröltetni kért zálogjog végrehajtás utján lévén bekebelezve, annak törlése szerinte csak a telekkönyvi rendtartásnál később alkotott 1881: LX. t.-cz. 30. §-a értelmében végrehajtás megszüntetési keresettel lett volna szorgalmazható és hogy az idézett 30. §-ban kijelölt ügybiróság hatáskörétől eltérésnek helye nincs. Ez a panasz alaptalan. A tlkkvi rdt. 155. §-a értelmében ugyanis, ha valamely eredetileg érvényesen bekebelezett jog elévülés által, vagy más módon megszűnt, szabadságában áll a nyilvánkönyvi tulajdonosnak annak a jognak törlése iránt keresetet inditani; midőn tehát felperesek keresetük jogalapjául azt a jogmegszüntető tényt hozták fel, hogy alperesnek az ellenük végrehajtás utján bekebelezett követelése többé fenn nem áll, mivel az kifizetés következtében elenyészett, az eme követelés iránt bekebelezett zálogjog törlését törlési per uton is szorgalmazhatják, mert az a körülmény, hogy az 1881 : LX. t.-cz. 30. §-a értelmében indított végrehajtás megszüntetése iránti pernek is, a mennyiben a végrehajtás megszűntnek mondatik ki és a végrehajtás ingatlanra vezettetett, szintén a végrehajtási jog kitörlése lenne az eredménye, felpereseket nem fosztja a tkvi rdt. 155. §-ában biztosított joguktól. Alaptalan alperesnek az arra vonatkozó érvelése is, hogy az 1881 :LX. t.-cz. 30. §-ával a tkvi rdt. 155. §-a hatályon kivül helyeztetett volna, mert ezt a törvény kifejezetten nem tartalmazza, de a 30. §. rendelkezéséből ezt következtetni nem lehet, mert ez a szakasz kivételes és a 30. §-ban kitett bizonyos korlátoló feltételekhez kötött intézkedést tartalmaz, mig a tkvi rdt. 155. §-a általános rendelkezést foglal magában, mely tehát a kivételes intézkedéssel szemben hatályban maradottnak tekintendő. Továbbá az idézett 30. §-ban megjelölt bíróság csak annyiban ügybiróság, hogy a mennyiben a végrehajtás megszüntetése, korlátozása, vagy felfüggesztése erre irányzott keresettel czéloztatik érvényesíttetni, az csak a végrehajtást elrendelő bíróságnál tehető folyamatba. Minthogy alperes nem hoz fel semminemű jogszabálysértést arra nézve, hogy az a körülmény, hogy a végrehajtás utján bekebelezett követelése kifizettetett, jogszabálysértéssel állapíttatott volna meg, a felebbezósi bíróság az által, hogy a megállapított tényállás alapján a zálogjog törlését megengedte, anyagi jogszabálysértést el nem követett. (901. jan. 31. I. G. 586.)