Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)
SOMMÁS ELJÁRÁS. 51 ós L93 §§. értelmében vissza volt utasítandó. (902. decz. 18. 1893: XVIII. [. G. 601.) ak 30293. Curia felülvizsgálati tanácsa: Felperes csatlako- 190-193. zási kórelme a S. E. 193. §. rendelkezéséhez képest hivatal-^ felülmzsgá* ból azért utasíttatott vissza; mert igaz ugyan, hogy a S. E. lati kérelem 193. §. szerint az ellenfél a tárgyalási időköz első felében a, kelléket és elfelülvizsgálati birósághoz benyújtandó és meghatalmazott intézése. ügyvéde által ellenjegyzett válasziratban a felülvizsgálati kérelemhez esatlakozhatik; egyebekben azonban a dolog természeténél fogva a csatlakozási kérelemre is a törvénynek a felülvizsgálati kérelemre vonatkozó rendelkezései, tehát a S. E. 190. §. is alkalmazandó; e szakasz szerint pedig a felülvizsgálati kérelemnek magában kell foglalnia annak kijelentésót, hogy a fél az Ítéletet mely alapon támadja meg; ehhez képest a felülvizsgálati kérelemnek kelléke az, hogy abban kifejezett és a per anyagával kapcsolatban levő tüzetes panasz foglaltassák (hasonló értelemben határozott a Curia 1898. Gr. 293. sz. a.) és mert a felperes válasziratában kijelenti ugyan azt, hogy a felülvizsgálati kórelemhez azon az alapon csatlakozik, mert a felebbezési biróság anyagi jogszabályt sértett és hogy alperesnek a kereset értelmében marasztalását kijelentését is, hogy a fél az Ítéletet minő alapon támadja meg, hogy továbbá felülvizsgálatnak csak a S. E. 185. §-a c) pontjában kijelölt alapon van helye és hogy a S. E. 197. §. szerint a felülvizsgálati eljárásnál a felebbezési biróság Ítéletében megállapított tényállás az irányadó és ez a tényállás csak az e törvényszakaszban kijelölt alapon támadható meg az alperes részéről már csak a felülvizsgálati tárgyaláson felhozott uj panaszpontok, továbbá a felülvizsgálati kérelemben, azonban a fenn megjelölt valamely alapra visszavezethető tüzetes panasz előterjesztése nélkül, az iránt felhozottak, hogy a jelen perben mi és mi által van, vagy nincs bizonyítva és mi a való tényállás, a felülvizsgálati eljárásnál tekintetbe nem vehetők. Az alperesi csődtömeggondnok részéről felülvizsgálati kérelmében felhozott tüzetes panasz pedig nem bir megállható alappal. Az a körülmény ugyanis, hogy a felebbezési biróság a tanuk vallomását, holott 10 év előtt történt tényekre vonatkozik, bizonyítékul elfogadta, a S. E. 64. §. szerint a bizonyítékok megengedett mérlegelése keretébe tartozik. A felebbezési biróság tényként megállapította azt, hogy alperes építész a felperes részére egy imaháznak meghatározott terv szerint felépítésére szerződésileg vállalkozott, hogy alperes az imaházat a meghatározott terv szerint felépítette és hogy ez az imaház az építési terv rosszasága következtében van dűlőfélben; e tények alapján a felebbezési biróság alperest az imaház helyreállítására, ellenkező esetre a helyreállításhoz szükséges költség fizetésére kötelezte, mert alperest az építési terv rosszasága miatt felelősnek tartotta. A felebbezési biróság tehát megjelölte a marasztalás ténybeli és jogi alapját; a felebbe4*
