Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)

46 SOMMÁS ELJÁRÁS. 1893: XVlll. szerint az ügyvéd abban az esetben kártérítéssel nem tartot--oz. zik, ha a kár törvényszerű jogorvoslattal elhárítható volt, 185• §• már pedig felperes a W. S. ellen elvesztett újított pert az A felülvizsgá-1881: LIX. t.-cz. 69. §-ának I. pontja alapján megújíthatta lat alapja, volna, azonban ezt a jogorvoslatot igénybe nem vette s így kárigénye meg nem nyilt. Nincs ugyan alapja a panasz azon részének, hogy felperes a kérdéses ujitott perben az 1881: LIX. t.-cz. 69. §-nak L pontja alapján perújítással élhetett volna, mert oly tényállás, hogy alperes ama perben elmulasztotta volna a döntő ténykörülményeket kellő helyen felhozni vagy tagadni, avagy hogy felperes oly bizonyítékot is alperes rendelkezésére bocsátott-e, melyeket alperes felhozni elmulasztott, a felebbezési bíróság ítéletében nincs megállapítva, másnemű mulasztás pedig nem szolgálhat a hivatkozott §-ra fektetett perújítás alapjául. Alapos azonban a S. E. törvény 185. §-ának a> pontjára fektetett panasz, mert az ügyvédi rendtartás fent hivatkozott §-a szerint az ügyvéd a mulasztása által okozott károkért felelős, következéskép a károsodásnak a mulasztással okozati összefüggésben kell lennie, és tekintettel arra, hogy a jelzett ujitott perben az elsőbirósági ítélet nem a folytatólagos tárgyalás emulasztása indokából, hanem a per letárgyalása és bizonyítás felvétele után ezek adatai alapján hozatott meg: egymagában abból, hogy alperes a folytatólagos tárgyaláson meg nem jelent, az elsőbirósági ítéletet felével nem közölte s felebbezéssel sem élt, még nem következik; hogy felperes elmarasztalása miatt alperestől kártérítést követelhet s így a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett, midőn alperest egyedül a jelzett mulasztások alapján kártérítésre kötelezte, miért is a felülvizsgálati kérelemnek helyt kellett adni. Az előadottakra való tekintettel annak eldöntése végett, hogy a károsodás az alperes mulasztásából folyik-e, szükséges egyrészt annak megállapítása, hogy a jelzett ujitott perben mi volt a tárgyalás és bizonyítás adataiból meríthető tényállás, továbbá, hegy a jelzett ujitott perben hozott elsőbirósági Ítéletről való értesítésnek elmulasztása idejében felperesnek voltak-e még egyéb a perben addig nem érvényesített bizonyítékai; mert csak igy dönthető el, hogy a felebbezés a tárgyalás és bizonyításból meríthető tényállás alapján is sikerre vezethetett volna-e, illetve felperesnek esetleges egyéb bizonyítékai alkalmasak lettek volna-e az ujitott perbeli elsőbirósági ítélet megdöntésére s hogy ekként felperes a mulasztás fenn nem forgása esetében a marasztalást elkerülte volna-e. Minthogy pedig a felebbezési bíróság a jelzett irányban tényállást meg nem állapított, az ügy nem alkalmas a végeldöntésre. (902. máj. 1. I. G. 12/903.) 20281. Budapesti tábla: A per érdemét illetőleg a tábla abból indult ki, hogy a felperes a B) alatt csatolt közjegyzői •okiratban foglalt adásvételi szerződésnek a vételár mennyi-