Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)

ÜGYVÉDI RENDTARTÁS. 147 bejelentésben érvényesíttetett és ilyen gyanánt számoltatott 1874: xxxiv. fel és mert a Cs. T. 146. §-ában emiitett más hatóság alatt t.-cz. a bíróságtól külömböző (pénzügyi, közigazgatási stb.) ható- 66. §. ságot kell érteni és e §. szerint a felszámoláskor kifogásolt Behajtott pénz követeléseket a csődbíróság előtt csak abban az esetben nem visszakövete­szabad érvényesíteni, ha azok peres eljárásra nem tartoznak, lése vb. ügyvéd a kereseti követelések azonban peres eljárásra tartoznak, —csődtömegéből Curia: Hhagyja, mert az ügyvédi rendtartás 66. §-ában meg­jelölt eljárás igénybe vétele az ügyfélre nézve külömben sem kötelező s az ügyfél az ügyvédje által részire behajtott pénz visszatartásából eredő követelését per utján is feltétlenül érvénye­sítheti, a jelen esetben pedig, midőn az ügyvéd ellen csőd nyitta­tott s az ügyfél követelését mint csődhitelezö érvényesiti, az emii­tett eljárásnak helye sem lehet. (902. decz. 16. 934.) 20452. Curia: Vádlott az 1874: XXXIV. t.-cz. 70. §-ának 70- §• # 4. pontja alapján az ügyvédségtől való elmozdításra Ítéltetik Elmozditasaz stb. Indokok: Az ügyvédi hivatás gyakorlásának a törvényben ügyvédségtől, megállajntott erkölcsi feltétele, hogy az ügyvéd a felek bizalmára méltó legyen, s hogy oly életet folytasson, mely az ügyvédi kar becsületét és tekintélyét nem sérti. Az ügyvédség közhivatás, mely állami minősitvényen alapszik és nagy fontosságú igaz­ságszolgáltatási érdek, hogy feddhetlen életű személyek által gyakoroltassék. Azért az ügyvédrendtartás 3. §-a szerint az ügyvédek lajstromába nem vehető fel az, a ki oly bűntett, vagy vétség miatt volt büntetve, mely az ügyvédség gyakor­latától való elmozdítását vonná maga után; és nem szenved­het kétséget, hogy a kit « törvény az ügyvédség megkezdésére érdemtelennek tart, azt nem tekintheti alkalmasnak az ügyvédség folytatására sem. Vádlott magánokirathamisitás miatt 8 havi börtönnel volt büntetve. Az ilyen természetű bűncselekmény sérti az ügyvédi karnak törvényoltalmazta becsületét és köz­felfogás szerint érdemtelenné teszi az ügyvédet a jogkereső közönség bizalmára. Vádlott tettének legsúlyosabb beszámí­tását csak az csökkenthetné, ha javára oly különös személyi körülmények forognának fenn, a melyek büntetőjogilag nem eredményezhettek ugyan felmentést, de a melyek megerőt­lenitik az ügyvéd rovott előéletéhez kapcsolt vélelmet. Ily körülmények jelen esetben nem állapíthatók meg. Vádlott saját vagyoni haszna végett követte el a cselekményt, mert a váltót költségei fejében kapta és G. Gyulát azért tüntette fel elfogadónak, hogy fizetésképes adósra tegyen szert. Te­tézte bűnös tettét az érvényesítés körüli fondorlatos eljárás­sal, oly egyén nevében perelvén a váltót, kitől perveszteség esetén még a költségeket sem lehet behajtani s olvashatat­lanná tevén K. forgatói aláírását. Az ilyen eljárás egymagá­ban is alkalmas a fegyelmi felelősség megállapítására. E súlyosító körülmények annál nyomatékosabbak, mert az első­birósági ítéletben felhozott enyhítők nagyobb része ilyenekül nem fogadható el. A criminális büntetés- kiállása a becsület­ig

Next

/
Thumbnails
Contents