Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)

148 ÜGYVÉDI RENDTARTÁS. 1874 : XXXIV. bírósági jellegű fegyelmi eljárásban enyhítőt nem képez; K. István t-cz. terhelő vallomásának visszavétele pedig az újrafelvételi bün70. §. vádi eljárásban nem találtatott figyelembe vehetőnek. EnyElmozditás az hitő körülményül tehát csak a fegyelmileg büntetlen előélet ügyvédségtől, és az önkéntes lemondás marad fenn; ezek pedig a fent részletezett súlyosítókkal szemben nem igazolják azt, hogy az ezekkel arányban álló elmozditás ne alkalmaztassák. (902. ápr. 26. 362/901.) 1887: XXVIII. 20453. Curia: P. M. ügyvéd a terhére megállapított t.-cz. rágalmazás vétségeért történt elitéltetése következtében az 4. §. ügyvédség gyakorlatától a fegyelmi bíróság által az 1887: Szabadság- XXVIII. t.-cz. 4. §-ának d) pontja alapján esetleg felfüggesztbüntetésreitélthető is lett volna ugyan; de miután semmi olyan körülmény ügyvéd fel- fel nem merült, a melynél fogva nevezett ügyvédnek az függesztése. ügyvédség gyakorlatától való felfüggesztése indokoltnak mutatkoznék ; s csak magában véve az a körülmény, hogy az ügyvéd szabadságvesztés-büntetésre ítéltetett, annak az ügyvédség gyakorlatától való felfüggesztését nem indokolná; ezeknél fogva, de mert nevezett ügyvéd a reá kiszabott 3 havi fogházbüntetést a kir. ügyész órtesitése szerint még 1900. november 19-én meg is kezdette s ez ideig már valószinüleg ki is állotta és igy az ok, mely miatt a felfüggesztés esetleg elrendelhető lett volna, már megszűnt. (901. ápr. 21. 559/900.)