Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)

132 CSŐDTÖRVÉNY. 1881: XVII. zik. Nem lehet azonban itt kártérítési követelésről szó, mert t -cz. a végrehajtás folytán W. S.-nak a közadós czég ellen fennálló 6*0- §• munkabér iránti joga ruháztatott át K. S.-ra, illetve alperes A közadós al- ügygondnokra, amely jognak természetén azon jogtalan csekalmazottjá- lekmény által, hogy a követelést a közadós czég állítólag W. nnk járó, en- S.-nak kifizette, változás a jogosított hátrányára nem keletgcdményezett kezhet. Ez az átruházott munkabér iránti követelés pedig a fizetés osztd- Cs. T. 60. §. 1. pontja értelmében a csődkövetelések I. oszlyozása. tályába tartozik. Ehhez képest felperest keresetével elutasítani kellett, (902. aug. 16. 79,905.) — Budapesti tábla: Az elsőbíróság Ítéletét hhagyja indokaiból és azért, mert W. S.-nak a Cs. T. 60. §.1.pontja szerint I. osztályba tartozó követelése osztályozási sorrendjére az, hogy ez a követelés a végrehajtási eljárás során kirendelt ügygondnok által a W- S. hitelezője végrehajtató javára érvényesittetik, befolyással nincsen és ehhez képest az elsőbiróság helyesen sorozta ezt a követelést a csődtömeg I. osztályába. (903. nov. 25. 3079.) — Curia: Hhagya (903. ápr. 19. 192.) 63- §• r 20421. Curia: Mindkét alsóbiróság ítélete megváltozBnntalado- tattatik, felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felpeturtozas^ osz- reg a ^ csődtömege ellen boritaladó czimén bejelentett talyozasa. ^g tömeggondnok által a felszámolási tárgyaláson kifogásolt kereseti követelés valódinak megítélését azon alapon kéri, hogy közadós mesterséges bor készítése és forgalomba hozatala által elkövetett kihágás miatt pénzbüntetéssel büntettetvén, az 1890: XXVIII. t.-cz. 14. §-a szerint a mesterségesnek itélt bor egész mennyiségeért a természetes bor ulán járó állami boritaladót is megfizetni tartozik. Az id. §-nak azonban nem az az értelme, a mit a másodbiróság a felperes jogi álláspontjával egyezően annak tulajdonított, hogy t. i. az, a ki mesterséges bor készítése és forgalomba hozatala által kihágást követ el, csak pénzbüntetéssel büntetendő, hanem az id. §. helyes értelme az, hogy a mesterséges bor gyártása és forgalomba hozatala által kihágást elkövetett egyén nemcsak pénzbüntetéssel, hanem ezenfelül a boritaladó megfizetése iránti kötelezettséggel is büntettetik, következőleg az id. §. a büntetés összegét állapítván meg, a boritaladó megfizetése is kihágás alapján kiszabott büntetést képez. Megerősíti ezt az id. §. keletkezésének története is, a mennyiben az id. §. jelen szövege a tervezeti szöveg helyett abból az okból lett megállapítva, hogy annak, a ki a fenti törvény alapján kihágást követ el és nevezetesen mesterséges bort gyárt, vagy hoz forgalomba, büntetése még azzal is szigorítandó, hogy a gyártott vagy forgalomba hozott bor után — habár az a törvény szerint el fog koboztatni — a fogyasztási, illetve italmérési adót mindenesetre köteles legyen megfizetni, még pedig ép azon czélból, hogy ezzel is szigorittassanak a törvényjavaslatnak a büntetésre vonatkozó határozatai. Minthogy pedig a Cs. T.