Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)

CSŐDTÖRVÉNY. 131 ságát csak a jogerős birói határozat keletkezte (1901. évi 1881. XVII. január 22.) után elvállalt jogmegszüntető tény alapján támad- t.-cz. hatja meg. Felperes tömeggondnok ide vonatkozólag azt adja 60. §. elő, hogy W. S. is jelentett be egy követelést. A bejelentés- A közadós ah ben W. S. azt állítja, hogy neki 3 havi felmondáshoz volt kalmazottjájoga és e czimen, minthogy 1900 deczember hóra fix fizeté- nák járó, ensét megkapta, 1901. január és februárra 400 K-t követel. Tény gedményezett az, hogy a tömeggondnok e követelésnek a valódiságát a fizetés osztáfelszámolási tárgyaláson kifogásolta, és az is tény, hogy mai lyozása. napig W. S. a követelés valódisága iránt a pert meg nem indította. Felperes tömeggondnok keresete szerint W. S. bejelentésével és a valódiság iránti per megindításának abbanhagyásával elismerte, hogy neki a vb. Gr. W. és J. czégtől mi sem jár, a K. S., W. S. hitelezője javára eszközölt letiltás tehát hatálytalan s igy alperesnek mint ügygondnoknak sem lehet követelése a közadós czég ellen. Perirataiban a tömeggondnok még azt adja elő, hogy a közadós czég W. S.-nek egész fizetését még 1900 deczember vége előtt kiadta. Látni való ebből, hogy felperes tömeggondnok olyan tényt (teljesítés, beszámítás, adósnak vagy hitelezőnek, mint ilyennek megszűnése, újítás, elengedés, teljesítés lehetetlensége, elévülés), mely az Ítélet kelte után keletkezett, és mely tény megszüntetné az ítélet által alperes ügygondnok és a közadós czég közt megállapított kötelmet, fel sem hozott, mert az, hogy W. S., a kötelmen kívül álló harmadik személy mit ismer el, merőben közömbös az alperes és a közadós közti kötelemre, és mert ha igaz volna is az, hogy a közadós czég 1900 év folyamán W. S.-nak fizetését kiadta, ez sem lehet határozó a jelen esetben, mert ez a fizetés elsősorban a végrehajtási törvény által tiltott, tehát jogtalan, de különben is a birói határozat keltét megelőző időben történtnek állíttatik, tehát a Cs. T. 145. §. 2. bekezdése értelmében figyelembe nem vehető. A követelést tehát fennállónak kellett kimondani, mert valódiságát a jogerős Ítélet már megállapította és megszűntét a felperes tömeggondnok nem bizonyította. Tömeggondnok az alperes követelését másodosztályúnak kéri kimondani. Ugyanis elsősorban a tömeggondnok azt a jogi álláspontot foglalja el, hogy a Cs. T. 60. §. 1. pontja csak az alkalmazottnak kívánta a kedvezményes első osztályt biztosítani, miből tömeggondnok arra következtet, hogy itt az alkalmazottnak személyes, csak általa érvényesíthető jogáról van szó. Nem tehette a törvényszék ezt a jogi álláspontot magáévá, mert a munkabér követelhetése iránti jog nem személyes (pl. családi jogosítvány; lakás, használati szolgalom), hanem, mint a kötelmi jogok legnaggobb része, átruházható jog. Másodsorban a tömeggondnok arra a jogi álláspontra helyezkedik, hogy miután a közadós czég W. S.-nak fizetését kiadta, K. S.-nak illetve alperesnek csak kártérítéshez lehet joga. A kártérítés iránti követelés pedig a csődkövetelések II. osztályába tarto9