Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)

VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS. 83 részeire szorítani és az igy tetszés szerinti részeire osztott követelést '881: LX. külön keresetekkel érvényesíteni már csak azért sem jogosult, mivel * cz a letiltás ténye miben sem változtatja meg az adós és az 134. §. eredeti hitelező közötti jogviszonyt, ez által az adós nem ^ lefoglalt válik a végrehajtató adósává, hanem az eredeti hitelező helyébe követelés beaz ügygondnok lép, a ki a behajtást saját feiperessége alatt hajtására kinem a végrehajtatok részére, nem a végrehajtási tömeg elő- rendelt ügyállitása végett, a végrehajtást szenvedett hitelező részére lévén gondnok joghivatva eszközölni, mint ilyen csak azokat a jogokat érvé- köre. .nyesitheti a végrehajtást szenvedett adósával szemben, a mely jogok ezt megillethették; mivel pedig a hitelezőt nem illeti meg, hogy egy egységes követelést tetszés szerinti részekre felosztva, a kiszakított egyes összegek szerint, esetleg különböző bíróságok előtt meginditandó több keresettel érvényesíthessen ; ép igy a lefoglalt követelés behajtásával megbízott ügygondnoknak sem állhat jogában az, hogy a lefoglalt követelésre zálogjogot szerzett hitelezők javára csupán az egges végrehajtási összegek erejéig lépjen fel külön keresetekkel az adós ellen, a helyett, hogy a teljes összegében lefoglalt egész követelést egy keresettel érvényesítse. De hogy ily lefoglalt követelés az adós ellen részekre osztva nem érvényesíthető, kitűnik az 1881: LX. t.-cz. 123. §-ának rendelkezéséből is, mely szerint, ha a lefoglalt pénzbeli követelésre, a végrehajtatón kivül, másnak zálogjoga nincs, a mely esetben a lefoglalt követelésnek a végrehajtatóra átruházásának van helye, ez az átruházás, a mennyiben a lefoglalt követelés a végrehajtatónak a követelését és járulékait meghaladja, csak ugy foghat helyet, ha a végrehajtató a többletet készpénzben kifizeti, tehát az ily lefoglalt követelést a V. T. is annyira megoszthatlannak tekinti, hogy az csak teljes egészében ruházható a zálogos hitelezőre; abban az esetben pedig, midőn a végrehajtást szenvedő követelésére több végrehajtatónak van zálogjoga, a midőn tehát az átruházás teljesen ki van zárva, a követelés oszthatatlanságához, az arra végrehajtást vezetett egyes végrehajtatok zálogjogának egyetemlegessége s ekként oszthatatlansága is járul, vagyis jelen esetben W. és G. ezóg, valamint J. H. zálogjoga, a kik a végrehajtást szenvedőnek alperesnél levő 2777 frtot tevő egész követelését lefoglalták, kiterjed az összegnek nemcsak az általuk vezetett végrehajtás alapját képező követelésüket fedező részére, hanem az egész megoszthatlanul lefoglalt követelésre : s tekintve, hogy kivülök — a per adatai szerint — ugyanarra a követelésre mások is szereztek zálogjogot, tehát felperesnek a követelés behajtásánál ez utóbbiak szerzett zálogjogát sem lehet figyelmen kivül hagynia, a mennyiben ő az összes zálogos hitelezők érdekeit képviseli; s mivel az ügygondnokot az 1881: LX. t.-cz. 126. §-ából kitetszőleg különben sem illeti meg az a jog, hogy az általa behajtott összegeket, az egyes végrehajtatok követeléseinek kielégítésére ezeknek kiadhassa, hanem tartozik a végrehajtást rendelő 6*