Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 14. kötet (Budapest, 1903)

VÉGREHAJTÁSI ELJÁRÁS. ezen törvény 58. §-a alapján megsemmisítendő volt. (900. '881: LX. ápr. 25. 1893.) tcz 20347. Curia: Az 1881: LX. t.-cz. 119. §-a értelmében 119. §. a vételár felosztása tárgyában hozott megváltoztató másod- ingók árverési birói végzés ellen van csak felfotyamodásnak helye, a vételárának másodbiróságnak e tárgyban hozott feloldó végzése ellen felosztása. tehát további felfolyamodásnak helye nincs. (902. jan. 22. 7482/901.; 20348. Bpesti tábla: Az ingó árverésen befolyt vételár tekintetében a kielégítési sorrend megállapítása végett az 1881: LX. t.-cz. 119. §-a az érdekelteknek csak meghallgatását rendeli és a sorrend megállapítását a biróra bízza, a meg nem jelenés nem jár jogkövetkezményekkel, ebből folyóan a megjelenés költsége nem minden esetben képez oly költséget, amely — mint a végrehajtási eljárás szükségképi következménye — a törvény 27. §-a értelmében mindig a végrehajtást szenvedett terhét Tcépezi, erre való figyelemmel és arra, hogy a befolyt vételár a megelőző foglaltatok követeléseit sem fedezte, ami amellett bizonyít, hogy a jelen esetben a tárgyaláson való megjelenés nem képez szükségképi költséget, az elsőbiróság végzését helybenhagyni kellett. (902. okt. 1. 5544.) 20349. Curia: A felebbezési bíróság ítéletében meg- 123- §• állapította azt a tényállást, hogy alperes jogelőde a kere-Lef°9lalt k°set alapjául szolgáló s 1889. évi márczius hó 7-én kiállított vetélés átruadóslevélre a végrehajtást szenvedő K. J.-tól kölcsönt nem házasa. kapott és hogy az adóslevél csak szinleg állíttatott ki. E tényállás alapul vétele mellett jogszabályba ütközik a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, a mely szerint alperes a kereseti összegben és járulékaiban marasztaltatott, mert a midőn valamely végrehajtást szenvedőnek, ennek adósa elleni követelése foglaltatik le és a végrehajtási törvény 123. §-a értelmében a követelés a végrehajtatóra ruháztatik át, a végrehajtató engedményesnek tekintetik és a végrehajtást szenvedőnek adósa a végrehajtási engedményes ellen is mindazokat a kifogásokat megteheti, a melyeket az eredeti hitelezője ellen megtehetett volna, tehát ily esetben is, ha a lefoglalt követelés per utján hajtatik be, a követelés fennállása megállapítandó. A mennyiben az alperes részéről szolgáltatott bizonyítékok alapján az a tényállás lett megállapítva, hogy alperes jogelőde részére a jelzett adóslevélre a kölcsönösszeg le nem számláltatott, e miatt alperest jogos kötelezettség nem terhelheti és felperes az átruházás által alperes ellen érvényes jogalap hiányában követelési jogot nem szerzett. Egymagában az, hogy felperes a foglalás alapján az alzálogjogot is megszerezte, a felperesi követelés megítélésére alapul azért nem szolgálhat, mert felperes a K. J. követelését illetőleg mint engedményes lépvén fel keresetével, reá nézve a S. E. 150. §-a alkalmazást nem nyerhet. (902. decz. 23. I. G. 396.) Itárkua: Felsőbíróságaink elvi határ. XIV. C