Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

KÖTELMI JOG. szerződés felbontását követelhette volna ugyan, de a meny- A kötelmek nviben a tényállás szerint a szerződési viszonyt fentartotta, tartalma, alperestől kártérítést jogosan nem követelhet. Minthogy pedig Szerzodéssz* ilyképpen az alperes városnak sem oly jogellenes cselek- 9& eröhatar menye, sem oly mulasztása meg nem állapíttatott, a mely'"'" ****** szerződésszegésnek volna jogilag minősíthető, nem sértett a féhr»felebbezési bíróság anyagi jogszabályt azzal, hogy alperest szerződésszegőnek és ennek folyományaként kártérítésre kötelezettnek ki nem mondotta. (902. jan. 15. I. G. 507/901.) 19590. Curia: A felebbezési bíróság ítéletében foglalt Szerződésszermegállapítás szerint az alperesek érkörtvélyesi birtokának gés követheelárverezése után a felperes, mint árverési vevő és idősb Sz. Kálmán, mint az alpereseknek és testvérüknek ifj. Sz. Kálmánnak meghatalmazottja között létrejött egyesség tartalma az volt, hogy a felek az elárverezett birtokot és a felperes tulajdonát tevő, árverés alá nem került szőlőt az általa választandó közös szakértő által megbecsültetik s a felperes nem az árverési vételárban, hanem a becsértékben — de legalább is 45 000 frt értékben — veszi át az ingatlanokat s ha az ekkép meghatározandó ár számításba vétele mellett is a felperesnek az alperesek ellen követelése marad: ezt az egyetemleges kötelezettség megszüntetésével és csak 5 év multán követelheti; ezzel szemben az alperesek arra kötelezték magukat, hogy az árverés ellen jogorvoslattal nem élnek; egyszersmind ugyanekkor a felperes és id. Sz. Kálmán között az az egyesség is létrejött, hogy az árverésen megvett birtokon levő házat és a már előbb is a felperes tulajdonát tevő szőlőt a felperes az id. Sz. Kálmánnak használatára átengedi és pedig 1900. április 24-ig ellenérték nélkül; azon tul évi 500 frt ellenében mindaddig, mig a felperes ezek felől máskép nem rendelkezik. Megállapította továbbá a felebbezési bíróság, hogy az alperesek az árverés ellen jogorvoslattal nem éltek; e tekintetben tehát az elvállalt kötelezettségnek megfeleltek; azonban midőn a felperes a szőlőt maga kívánta használni, id. Sz. Kálmán megtagadta a szőlő átadását s a felperes abból őt bírói irton mozdította ki. A szőlő átadásának ezt a megtagadását kívánja a felperes olyan szerződésszegésnek tekinteni, a mely az ő fentebb említett kötelezettségét megszünteti; s a felebbezési bíróság részéről az anyagi jogszabály megsértését a felperes arra helyezi, hogy eme szerződésszegésnek nem tulajdonított az egyességet megszüntető vagy legalább is olyan jogi hatályt, a melynek következtében az egyességtől a felperes a maga részéről elállhatott. A felperesnek ez a panasza azonban alaptalan; és pedig nemcsak azért, mert az ítélet szerint a szőlő már az árverés előtt is a felperes telekkönyvi tulajdona volt s a felebbezési bíróság ítéleti tényállása szerint, azt az alperesek birtokukban vagy birlalatukban egyáltalán nem tartották, hanem azért is, mert az általános magánjog szerint nincs olyan joi/-