Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

KÖTELMI JOG Tiltott ügyle- felperesek és társaik részére a fenn ismertetett módon előre tek. 132.000 koronát le nem kötöttek volna, minden vagyoni Nyilvános ár-hátrány nélkül az illető vasúti vonal kiépitésére a közös lejtés eredmé- ajánlathoz képest 132.000 koronával olcsóbb versenyajánlatot ayének csök- tehettek volna és igy, minthogy a fentiek szerint a közös hentesére ajánlat fogadtatott el, a versenytárgyalás eredménye 132.000 irányuló meg- koronával kedvezőbb lehetett volna; következésképen az A) állapodás. alatti okiratba foglalt és fenn ismertetett megállapodás a maga egészében jogilag nem egyéb, mint a nyilvános versenytárgyalás eredményének csökkentésére vagyoni előny ígérete és elfogadása által történt közreműködés, a mi pedig a törvény által tiltott (1879. évi XL. t.-cz. 128. §.), de mindenesetre egyenesen a jó erkölcsökbe is ütköző cselekmény. Minthogy pedig a törvény által tiltott vagy a jó erkölcsökbe ütköző eredmény iránt létesült szerződésszerű megállapodásra alapított teljesítést csélzó vagy a nem teljesítésből származtatott vagyoni igények birói oltalomban egyáltalában nem részesíthetők, ezeknél fogva stb (902. decz. 11. I. G. 455.) III A kötelmek tartalma. Részletfizetési 19580. Budapesti tábla: Habár V. M. tanúnak azon valkedvezmény lomásával, hogy felperes 1900. márczius hó elején tanú előtt elvesztése. El- alperes jelenlétében beismerte, hogy 1899. évben közte (felengedett Mve-peres) és alperes között oly megállapodás jött létre, miszerint telés feléle- alperes tőketartozását, 1900. évi január hó 1-től kezdődőleg dése. havi négy koronás részletekben törlesztheti, a tábla felperes tagadásával szemben bizonyítottnak fogadta el a tanú által emiitett megállapodás létrejöttét, mégis alperesnek erre a megállapodásra alapitott kifogását a tábla figyelembe nem vehette, mert a váltókötelezett a részletfizetési kedvezményt csak az esetre veheti igénybe, ha részletfizetési kötelezettségének pontosan tesz eleget, alperes azonban beismerte, hogy a január hó 1-én lejárt részletet csak ugyanazon hó 3-án, a február hó 1-én lejárt részletet csak február hó 6-án fizette, a márczius hó 1-én lejárt részlettel pedig felperest csakis márczius hó 6-án kinálta meg, a mely részletfizetést, mint elkésetten felajánlottat felperes elfogadni köteles nem lévén, miután a pontos fizetés be nem tartása miatt a részletfizetésre vonatkozó megállapodás hatálytalanná vált, felperesnek joga nyillott a kereseti váltón alapuló egész hátralékos követelését érvényesíteni. Felperesnek ezt a jogát az a körülmény, hogy a folyó évi január hó 3-án és február hó 6-án elkésetten teljesített részletfizetéseket elfogadta, nem érinti, mert felperes jogosítva van ugyan, de kötelezve nincsen elkésetten teljesített részlet fizetéseket elfogadni. (901. jan. 3. 2615/900.) - Curia: Annak megjegyzésével, hogy az első és második nógykoroirás részletet fentartás nélkül elfogadván, ezeknek a részié-