Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

750 MINISTERTANÁCSI HMAKU^MUK li. Törvény- érdemleges és határozott rendelkezést nem képez, meri abban hstósagi a nyugdíj alap-bizottságnak a nyugdíjaztatást kimondó hatáügyek. rozata vétetett tudomásul, holott a nyugdijalap-bízottsá-n;ik 45- §• !• szóban levő határozata csak azt állapítja meg, hogy S. J. Törvényható- 2880 K nyugdíj illeti, s hogy az neki november 1-étől kezdve sági alkalma- folyósítandó volna, s így a törvényhatóságnak ezt tudomásul zott szolgálat- vevő közgyűlési határozata positiv rendelkezést nem tartalképtelenségé- mázván, ily alakban érdemleges intézkedést nem képez. nek és ez ala- Dr. H. A. az 1901. évi november hó 15-én hozott kózpon nyugdija- gyűlési határozatot a kir. közigazgatási bírósághoz intézett zasának kér- panaszszal is megtámadta, annak a megsemmisítését és annak dése a köz- a kimondását kérte, hogy S. J. nyugdíjigénye a kifogásolt igazgatási hí-orvosi szakvélemény alapján és a jogügyi bizottság megróság hatás- hallgatása nélkül megállapítható nem volt. körébe nem A kir. közigazgatási bíróság a panasz következtében tartozik, tudomást szerezvén arról, hogy a kir. belügyminister a közigazgatási határozatot feloldva, az ügyben határozott és ezzel a saját hatáskörét megállapította, a bíróság hatáskörét pedig el nem ismerte, első sorban a hatáskör kérdésében határozott és 1902. évi január hó 15-én 40/1902. K. sz. a, hozott végzésével ebben az ügyben hatáskörét megállapította, az érdemi elbírálást felfüggesztette s az iratokat az 1896: XXVI. t.-cz. 131. §-ában körülirt továbhi eljárás végett a kir. belügyministerhez áttette a következő indokokból: „Az 1896: XXVI t.-cz. 45. §-ának azon rendelkezése alapján, mely szerint a törvényhatósági tisztviselőknek nyugdíjügyeiben azon vitás kérdés elbírálása, vájjon az illetőnek jogos igénye van-e ellátásra, a kir. közigazgatási bíróság hatáskörébe van utalva, V. város nyugdijalap-bizottságának a törvényhatósági bizottság részéről tudomásul vett és S. J.-t nyugdíjazó határozata elleni panasznak érdemében a kir. közigazgatási bíróság illetékes határozni, miből folyólag, ha a közigazgatási hatóságok a határozat hozatalánál a törvény rendelkezéseit figyelmen kivül hagyták, határozatuknak megsemmisítése vagy feloldása is, tekintettel a 20. §-ban foglalt rendelkezésre, nem a kir. közigazgatási bíróság hatáskörébe tartozik. A midőn tehát a jelen ügyben épen az a kérdés a vita tárgya, hogy S. J.-nál beállottak-e azok a feltételek, a melyek alapján nyugdíjaztatását igényelheti, vagyis jogos igénye van-e az ellátásra, a fentebb idézett 45. §. 1. pontjának határozott rendelkezése alapján a kir. közigazgatási bíróság hatáskörét meg kellett állapítani." Ezek szerint a kir. belügymin ister és a kir. közigazgatási bíróság között hatásköri összeütközés esete merült fel, a melynek elintézéseképen azt kellett kimondani, hogy ebben az ügyben az eljárás nem tartozik a kir. közigazgatási bíróság hatáskörébe, mert a fenforgó kérdés nem tartozik azok közé a kérdések közé, a melyekben az 1896: XXVI. t.-cz.